Az előző bejegyzésben leírtak után már tudtam, hogy nem lesz egyszerű a kocsi papírjainak az elintézése. Mint írtam megkértem az egyik kedvenc unokatestvéremet, hogy ha tud, akkor segítsen már az ügyintézésben. Csütörtökön visszahívott és adott egy kapcsolatot, aki szerinte tud ebben segíteni. Amint felhívtam az urat, akit inkább nem neveznék meg, mivel kicsit a munkaidejéből szakított számomra némi időt, rögtön lebeszélt arról, hogy a műszaki vizsgát “megoldjuk okosban”. Ennek örültem, mert az ilyen megoldásokat amúgy sem szeretem. Helyette egy másik megoldást javasolt, amihez megkérdezte a Központi Okmányiroda ügyintézőit, mivel éppen ott volt. Kisvártatva visszahívott és adott egy másik variációt, amit az ügyintézők javasoltak. Ennek megfelelően ma a Központi Okmányiroda előtt kezdtem a napot a kanyargó sor végén.
Nem részletezem, hogy hogyan intéztük a dolgokat, mert sose tudom ki olvashatja a bejegyzéseket ;). Az eredménye az lett, hogy a kocsi a nevemre lett átírva, miután a hivatalos illetékeket befizettem, valamint elláttam egy az ügyintéző által diktált kézzel írt kérvényt egy kétezer forintos illetékbélyeggel és egy kicsit beszélgettünk. A kocsi forgalmija ki lett vonva, és a kérvény eredményeképpen egy igazolást fogok két-három héten belül kapni, amit műszaki vizsgához kell majd elvinni. Az emberünk megígérte, hogy ha a kocsi felkészül vizsgázásra akkor segíteni fog az ügy további intézésében.
Időközben kiderült, hogy nem mi voltunk az első Bamakoba készülő autó, pláne nem Austin aminek segédkezett az ügyintézésben. Az idei futamon indult egy Mini, aminek a papírjait az indulás előtti napon kellett elintézni a papírjait. Erről olvastam is korábban. Ma kiderült, hogy akkor este 8-kor ki kellett nyitni az okmányirodát. Szerencsére ehhez képest a mi ügyünk akár mindennaposan egyszerűnek is tekinthető. Ennek ellenére igen hálásak vagyunk a segítségért, hiszen enélkül már most komoly adminisztrációs gondokkal kellene megküzdenünk.
Most a legfontosabb dolgunk, hogy a műszaki vizsgára minél hamarabb fel tudjuk készíteni a kocsit és azt megszerezve megkezdhessük az autó megerősítését. Emberünk javaslatára a kocsit műszakira a gyárihoz legjobban hasonlító állapotba kell hozni.
Pár érdekes információt is kaptam, részint arról, hogy amennyiben a kocsi motorszáma olvashatatlan, úgy a műszakiztatásnál csak a motortípus kerül bejegyzésre, és onnantól csak a típusazonosságot vizsgálják. Ilyen korú autónál pedig előfordul, hogy a motorszám kirozsdásodik a blokkból, vagy a rászegecselt alumínium lemez megsérül baleset vagy javítás közben. Ilyen balesetek nap-mint-nap történnek a korosabb autóknál.
A kocsi színváltoztatásának a bejegyzése azonban egyszerűbb, ez csupán annyi hogy a változáskérelmet be kell egy okmányirodában jegyeztetni, ami viszont nem olcsó, hiszen a szín a forgalmi tartozéka. Így a bejegyzéshez a forgalmit újra kell gyártatni, ami pénzbe kerül.
Megfontolandó az az ötlet is, amit korábban használtak a Ladákban a rugók keményítésére, valamint a kocsi emelésére. Ekkor a megnyújtott tekercs közé több ponton keménygumiból készült távtartókat helyeznek el, amik a rugó összenyomódása előtt deformálódnak. Lada esetén maximum három-négy ilyent helyeztek el, esetünkben a rugó körülbelül kétszer hosszabb, így azt jóval több ponton kell megtámasztani.
Első körben még csak az összeszokást akarjuk elérni, navigáció gyakorlását, meg egy kis utazást. Az utunk fő célja a környékbeli hülye településnevek fotózása. 
