Ahhoz, hogy az autót youngtimerré lehessen minősíteni, és ezzel az idei évben, amikor szinte semmit sem fogjuk ténylegesen használni, spórolhassunk a kötelező biztosításon, kellett pár képet készíteni az autóról.
Ehhez végre kipakoltuk a tartalék alkatrészeket az autóból, így végre nincs olyan mélyre rogyva a háta.
Az út szervezői meghirdették, a Budapest-Bázakerettye előfutamot. Ezek az előfutamok arra szolgálnak, hogy a csapatok egy kicsit megismerkedjenek egymással, a felszerelésükkel, valamint más csapatokkal.
Kis gondban vagyunk ezzel kapcsolatban, mert a március vége igencsak közeleg és a kocsi papírjai nem valószínű, hogy rendeződnének addig. A kocsi motorjával, fékrendszerével nincs különösebb gond, amint tömítjük a kipufogót, a gyújtást viszonylag gyorsan be tudjuk állítani. Az átrozsdásodások javítása, és az első lengéscsillapító szinte biztosan nem fog addigra elkészülni. Éjszakai navigációról is van szó, amihez valami GPS-t még csak-csak tudnánk szerezni, de biztos nem olyant, mint amivel menni fogunk.
Legszívesebben motorral mennék, de az még igen hűvösnek ígérkezik, lévén tavaszi éjszakai erősen eröltetett menetről van szó, ráadásul addig még gyakorolni sincs túl sok időnk.
Legvalószínűbbnek az tűnik, hogy Zénóval úriasan városi autóval lecaplatunk és megnézzük magunknak a társaságot.
Készítettem pár színvariációt a kocsira.
 Szűzi fehér |  Halottaskocsi fekete |  Golfos |
 Párducminta |  Sajt sárga |  Sötétkék |
 Mali lobogó (Raszta) |  Tigriscsíkos sárga |  Military zöld |
Miután ma megkaptuk a visszajelzést a szervezőktől, hogy mégis részt vehetünk a túra kategóriában, elszántan ismételten nekilendültem az autó beindításának. Ezúttal végre sikerrel is jártam!
Mivel ma igen szép idő volt, arra gondoltam, hogy jó lenne kipróbálni, hátha a melegebb idő jobb kedvre deríti a jószágot és beindul.
Sógoromtól nemrégiben azt a tanácsot kaptam, hogy próbáljam meg az injektort egy kicsit kifújatni kiszedett gyertyák mellett indítózva. Nem tűnt rossz ötletnek, ezért nekiugrottam a kocsinak egy gyertyakulccsal, nemsokára édesapám is csatlakozott. Ha már a gyertyák ki voltak szedve akkor rögvest le is lettek ápolva egy drótkefe segítségével, mivel elég ronda fekete korom volt rajtuk (túl dús keverék). Az indítózás, mivel kompresszió nélkül forgatja át a motort igen gyorsan átlögybölte a rendszert benzinnel. Némi szellőztetés után visszacsavartuk a gyertyákat, rábikáztunk az aksira a Yarissal, majd indítóztunk.
Megdöbbentő módon a kocsi szinte azonnal beröffent. Gyorsan felpörgettük a működő két hengert, minden bizonnyal a szomszédok nagy örömére. Az egész környéket elborítottuk benzingőzzel, ami az elégetés nélkül a kipufogón távozó üzemanyagból származott. Miután megbizonyosodtunk arról, hogy két henger egyáltalán nem akar működni, lekapcsoltuk a motort. Átnéztük a kábeleket és átmozgattuk a csatlakozásokat, de semmi javulás.Találtam azonban egy vákumcsövet, ami el van repedve a csatlakozásnál és egy kicsit kifúj. Ezt némi szigszallagal kell majd orvosolni. Nagyon gyanús volt, hogy a gyújtássorrend legutóbbi módosítása mégis hiábavaló volt. Az átvariálás után a motor egyáltalán nem indult be, tehát visszaraktuk a “kéthengeres, de legalább beindul” kiépítésre.
Gondoltam, hogy dadogás ide - dadogás oda, azért kiviszem a kocsit már egy körre, még ha a környezetvédők holnap be is szórják a járművet szervestrágyával. No meg Zénó már el is felejtette, hogy mivel is fogunk indulni, olyan rég látta.
Pár utcával odébb megálltam egy lámpa alatt, hogy a gyújtássorrendet ismét megpróbáljam variálni, de ismét eredmény nélkül. Illetve egy helyi lakos odajött miközben. Első körben azt hittem el akar zavarni, meg szóvá akarja tenni a büdöst amit sikerült produkálnom, de nem! Megkérdezte tud-e segíteni valamiben. Úgy látszik azért annyira mégsem visszataszító a kocsi külseje. 
Egy perc múlva ismét indítottam, és láss csodát a kocsi nemcsak elindult de már három henger is működött! Mire kiértem a Róna-Egressy sarokra, már az összes henger vidáman röfögött, apró kihagyásokkal. Egy perc múlva ezek a jelenségek is megszűntek.
A kipufogó még mindig kifúj egy kicsit, majd be kell szerezni egy kis tömítőpasztát. A motor a leállítás előttig már teljesen egyenletesen járt. A jövő héten majd egy kicsit jobban megjáratjuk, ha hajlandó lesz még működni. 
Valószínű, hogy mégis van valami abban, amit egy angol fórumon olvastam arról, hogy az Austin adaptív gyújtásvezérlővel rendelkezik. Azt írták, hogy a kocsi gyújtásvezérlése hibás kipufogó esetén alkalmazkodott a hibához, és a kipufogó javítása után ott sem működött az autó. Én szét is szedtem emiatt a tartalék vezérlőt, de nem találtam semmi nyomát ilyennek, és nem is láttam lehetőséget arra, hogy a vezérlőt gyári értékre visszaállíthassam valahogy. Igazából semmi olyan alkatrészt nem láttam a vezérlőben ami utalhatna arra, hogy az bármi aktív elemet “memóriát” tartalmazna. Lehet, hogy Zénónak odaadom a kapcsolási rajzot, hogy hátha ki tud belőle valamit sütni. Na igen, ehhez a kocsihoz még van teljes kapcsolási rajz.
Pénteken kaptunk egy figyelmeztetést a futam szervezőitől, hogy már csak korlátozott számban állnak rendelkezésre a helyek. Azonnal reagáltunk, a jelentkezés mégsem volt olyan zökkenőmentes, mint azt reméltük.
Zénó még aznap megpróbálta elintézni az átutalást, de az utalás valami miatt nem akart átmenni, a bank visszadobta. Hétfőn ezt az utalást megismételte és akkor a pénz sikeresen el is ment, ezzel egyidőben elküldte a nevezési lapot is faxon.
Ma megérkezett a szervezők levele, hogy a túra kategória megtelt és több indulót nem fogadnak be. Így igen komolyan veszélybe került az indulásunk.
Szerencsére pár üzenetváltás és telefon után ígéretet kaptunk arra, hogy a nevezésünket felülvizsgálják, és holnapig visszajeleznek. Mivel az összes kritériumnak megpróbáltunk időben eleget tenni, így reméljük, hogy bevesznek az indulók közé.
Alternatívaként viszont megnyitották a “Bamako Spirit” kategóriát, amin ingyen indulhat pár csapat, aki eleget tesz a Bamako eredeti céljainak. Alap, hogy a jármű 1000 EUR alatti értékű, vagy 30 év feletti kell, hogy legyen. Ebből a kort nem teljesítjük, hiszen az Austin jelenleg “csupán” a 22-et tapossa, árban azonban még akkor sem fogja a határt elérni, ha az összes tervezett módosítást végrehajtjuk rajta.
A Spirit résztvevőit a reklámfilmjük alapján válogatják ki. Mivel ennek a kihirdetése még igencsak odébb van (október), a szponzorok meggyőzésére túl rövid idő maradna, úgy a kocsit viszont nem tudnánk kellően felkészíteni. Ennek ellenére szívesen várunk forgatókönyv javaslatokat, sőt esetleg a forgatást elvállalók jelentkezését is, mivel nem lenne rossz egy reklámfilm nekünk sem. (no és B tervet is kell csinálni)
A nagy meccs ma is folytatódott. A mai napot azzal töltöttük édesapámmal, hogy a Montego dacos ellenállását letörve beindítsuk. Ennek eredményeképpen rengeteg dolgot átvizsgáltunk amiről kiderült, hogy már alapból jó volt.
Első körben az akkumulátor került töltőre, mivel a múltkori próbálkozások alatt kissé kimerült. Miközben töltődött észrevettük, hogy lóg a bal első index. Semmi komoly baja nem volt, csak a rugó ami a helyén volt hivatva tartani kiugrott. A visszarakás során Apa észrevette, hogy az index alapból lóg egy kicsit, amitől csálén áll a kocsi arca. A fölső rögzítőfülek le volt már törve, de minkét indexen. Egy-egy kis lemezdarab rácsavarozásával mindkettő a helyére került. Így bízunk benne, hogy a rezgésekre is kevésbé lesz érzékeny. Ha már ez a helyére került akkor a lógó hűtőmaszkot is leszedtük, majd a helyére csavaroztuk vissza.
Ezután következett egy hosszabb munka, ami során a lefegő hő és zajvédő anyagot rögzítettük a motorháztetőn. Ez már évek óta lóghat a motortérben, ahogy a benyomódásokon és kopásokon látszott. Mivel az eredeti bolhák közül már nagyon sok hiányzott, a problémát lemezcsavarok és alátét felhasználásával oldottuk meg. Emiatt pár új lukat kellett fúrni a motorháztető belső erősítéseibe, de mindenképpen megérte. Most már kissé kényelmesebben el lehet érni a motorteret amikor szerelünk.
Leszedtem a vezetőoldali ajtó kárpitját és az oldalsó tükröt is, de semmi érdemi javítást nem sikerült elérni. Érdekes szín bukkant elő az autó (vagy csak az ajtó?) múltjából. Elképzelhető, hogy ez egy eredetileg zöld sedan ajtaja volt?
Kiszedtem a légszűrőt is, szépen rá is van írva, hogy 2005-ben volt cserélve. A szűrő szinte teljesen tiszta, egyáltalán nem olyan, mint az eddig általam cserélt elmocskolódott darabok. Szerintem még jó pár kilométert ki fog bírni.
Ezeknek a munkáknak a végeztével áttértünk az üzemanyagrendszer megvizsgálására. Mivel épp az volt kéznél, a legvégénél kezdtük, az injektorra futó benzincsővel. Pillanatok alatt kiderült, hogy az üzemanyag ellátással nincs gond. Megvártuk amíg a kifröcskölt fél liter benzin elpárolog és utána a kivett gyertyákat néztük meg.
A gyertyák feketék és enyhén kormosak, olaj nem látszik rajtuk, így a kompresszió elvileg nem lehet annyira rossz, és a dugattyúgyűrűk nem engedik át az olajat. Indítózás közben adnak is szikrát. Az elosztófedelet leszedtük és kipucoltuk, de egy kis beállt kontaktspray nyomait leszámítva ott sem volt számottevő piszok. A frissen, félig-meddig feltöltött aksi viszont igen gyorsan feladta, alig tudta tekerni a motort. A kocsi mellé álltam a Yarisommal és arról bikáztunk át a Montegora. Ez érdekes eredményt hozott. A Yaris járó motorján levő teljesen feltöltött aksi is csak alig volt képes megforgatni a Montego motorját!
Kivettük az indítómotort, hátha valami gond van vele. A szétszedés után csak annyit tudtam megállapítani, hogy abban bizony nincs látható hiba. A szénkefék alig kopottak, a fogaskerekek épek, a behúzás flottul megy. A kitakarított indítómotort bezsíroztam és összeraktam, de közben ránkesteledett.
Tehát maradt a probléma, a kocsi nem indul és ötletem sincs mi lehet vele a gond.
Csak, hogy kinézzen valahogy összecsaptam egy pár képet, milyen is lenne a Montego felmatricázva egy kicsit.
A tényleges design tervek majd csak később lesznek elkészítve.
A mai napot a kipufogó javításával töltöttük. Lajos barátunk volt olyan kedves és áthozta a CO2-s hegesztőt, valamint hasonló jellegű problémák megoldásában szerzett tapasztalatát.
Az autó alatti állapotokat felmérni, valamint a kipufogórendszer állagának felmérése céljából ráálltunk az aknára az Austinnal. Rutinosan egy pillanat alatt felmértük, hogy melyik része is fújhat ki a kipufogónak. A kipufogó megereszkedett, amiatt az első dob előtt a cső egyszerűen kidolgozta magát a csatlakozóból.
KÉPEK A BAMAKO.SECUREWEB.HU
Első gondolatunk az volt, hogy a megoldás a kipufogódob rögzítése, a cső visszatuszkolása és tömítése lesz, hiszen látszólag komolyabb folytonossági hiány nem mutatkozott a csövön. Sajnos azonban a tüzetesebb vizsgálat kiderítette, hogy a mozgó cső miatt a dobról teljesen levált az ajak. Ezután megpróbáltuk eltávolítani a kritikus csőszakaszt, ami során az maradandó változást szenvedett, a dob felőli oldalon sajnos az átrozsdásodott vége darabokban jött le.
Így nem marad más megoldás, kénytelenek leszünk ezt a szakaszt cserélni, új ajkat hegeszteni a dobra, valamint a kipufogó felfüggesztését megoldani úgy, hogy az ne lógjon, de rugalmasan mozoghasson. Ez utóbbira jó esélyét látom annak, hogy felhasználunk pár kempingszék rugót.
Szépen sütött a nap, így próbáltam pár képet csinálni a kocsiról. Igyekeztem külön kiemelni, az ajtók gyengélkedését.
Ma reggel elhoztuk az Austint az előző tulajdonosától, Emiltől. Nagyon kedves volt, részletesen elmesélte, hogy mit-hol-hogyan lehet átnézni, kijavítani, megerősíteni az autón. Alig győztünk jegyzetelni.
A szerződés aláírása után elérhetőséget váltottunk, megadtuk neki a blog címét is, hogy nyomon követhesse az eseményeket. A kocsi tele volt rakva alkatrésszel, de még így is ottmaradt egy motor amiért visszamegyünk pár héten belül. Remegett a gyomrom, hogy milyen eddig eltitkolt hibája lehet a vasnak, ami miatt rácsavarodom az első fára. Természetesen a lejtő alján majdnem kigurultam a STOP tábla mellett megállás nélkül az útra. Hja, el vagyunk kényelmesedve ezekkel a szervófékekkel, meg kormányokkal.
Miután az első félelemtől megszabadultam bátrabban vágtam neki a hazavezető útnak. A bátorság az első emelkedőig tartott, ahol a kocsi elsőként köhögni, majd dadogni kezdett és eltűnt belőle az addig kipufogó nélkül dohogó ménes. Szép lassan félrehúzódtunk, és hagytuk a motort melegedni, gondolván ez annak köszönhető. Pár perc múlva ismét nekieredtünk, elértük az emelkedő tetejét és máris vidáman suhant a gép. Egészen a benzinkútig ahol a kerekeket akartuk felfújni, persze a kútoszlopot elegánsan megkerültük és letottyantunk a parkolóban. Innen a kocsiban se kép, se hang.
Emil egy rövid telefonos konzultáció után volt olyan kedves és pár perc múlva csatlakozott hozzánk egy rakás szerszámmal, valamint egy kannával. A tünetek elmondása után megkérdezte, tankoltunk-e már? Arc ég, kanna megtölt, kocsiba betölt, AC pumpa légtelenít, majd a kocsi azonnal feléled. Emil még megvárta, hogy felfújjuk a gumikat és ismét elinduljunk. Köszönjük!
Az út innen eseménytelen volt, a kocsi pont úgy viselkedett ahogy kellett. Az első lengéscsillapító gyengélkedése nem okoz komoly menetstabilitási hibákat. A bal tükör állíthatatlansága kellemetlenebb, de nem veszélyes. Még a gázadagolást meg kell szokni, mert jelenleg csak kipörgő kerekekkel tudok elindulni, de ez majd beidegződik.
Képeket kicsit később.
A csapatnak még nincs se neve se dizájnja, az eddigi ötleteim, hogy a következő témák köré lehetne építeni:
Persze az igazán nyerő az lenne, ha
adódna akire lehetne építeni a csapatot.
Nekiszaladtunk a hirdetéseknek igyekezve a pénztárcánkhoz leginkább illő autócsodát kiválasztani. A választásunk egy Austin Montego 2.0-ra esett, amely az árához képest viszonylag jó állapotúnak tűnt. A tulajdonosa nem kertelt elmondta, hogy jelenleg milyen problémái vannak az autónak. Szerencsére sok fődarabot tud adni hozzá ami viszont a későbbiekben jól jöhet, akár beépítésre, akár a Montego Fanatikusok klubján belül cserére kerül sor.
Kicsit aggasztó, hogy a kipufogó az ajtók és a küszöbök elég romos állapotban vannak, de a motortér rendezett, majdnem az összes elektronika jól működik. A hátsó ablaktörlő motorja beállt (valószínűleg koszos) a jobb oldali automata ablak nem megy (elvileg csak a kapcsoló rossz, de kapunk hozzá tekerőt)Természetesen van rajta vonóhorog, így az építkezésünkön be fog tudni segíteni egy kicsit amikor épp nem szereljük.
Kedden megyünk átvenni a romhalmazt. Előre élvezem az utat Biatorbágyról Zuglóba úgy, hogy a kocsi első lengéscsillapítói ki vannak fingva és meg lesz pakolva alkatrészekkel. Olyan lesz, mintha egy hajót vezetnék, vagy valami amcsi verdát.
