Miután ma megkaptuk a visszajelzést a szervezőktől, hogy mégis részt vehetünk a túra kategóriában, elszántan ismételten nekilendültem az autó beindításának. Ezúttal végre sikerrel is jártam!

Mivel ma igen szép idő volt, arra gondoltam, hogy jó lenne kipróbálni, hátha a melegebb idő jobb kedvre deríti a jószágot és beindul.

Sógoromtól nemrégiben azt a tanácsot kaptam, hogy próbáljam meg az injektort egy kicsit kifújatni kiszedett gyertyák mellett indítózva.  Nem tűnt rossz ötletnek, ezért nekiugrottam a kocsinak egy gyertyakulccsal, nemsokára édesapám is csatlakozott. Ha már a gyertyák ki voltak szedve akkor rögvest le is lettek ápolva egy drótkefe segítségével, mivel elég ronda fekete korom volt rajtuk (túl dús keverék). Az indítózás, mivel kompresszió nélkül forgatja át a motort igen gyorsan átlögybölte a rendszert benzinnel. Némi szellőztetés után visszacsavartuk a gyertyákat, rábikáztunk az aksira a Yarissal, majd indítóztunk.

Megdöbbentő módon a kocsi szinte azonnal beröffent. Gyorsan felpörgettük a működő két hengert, minden bizonnyal a szomszédok nagy örömére. Az egész környéket elborítottuk benzingőzzel, ami az elégetés nélkül a kipufogón távozó üzemanyagból származott. Miután megbizonyosodtunk arról, hogy két henger egyáltalán nem akar működni, lekapcsoltuk a motort. Átnéztük a kábeleket és átmozgattuk a csatlakozásokat, de semmi javulás.Találtam azonban egy vákumcsövet, ami el van repedve a csatlakozásnál és egy kicsit kifúj. Ezt némi szigszallagal kell majd orvosolni. Nagyon gyanús volt, hogy a gyújtássorrend legutóbbi módosítása mégis hiábavaló volt. Az átvariálás után a motor egyáltalán nem indult be, tehát visszaraktuk a “kéthengeres, de legalább beindul” kiépítésre.

Gondoltam, hogy dadogás ide - dadogás oda, azért kiviszem a kocsit már egy körre, még ha a környezetvédők holnap be is szórják a járművet szervestrágyával. No meg Zénó már el is felejtette, hogy mivel is fogunk indulni, olyan  rég látta.

Pár utcával odébb megálltam egy lámpa alatt, hogy a gyújtássorrendet ismét megpróbáljam variálni, de ismét eredmény nélkül. Illetve egy helyi lakos odajött miközben. Első körben azt hittem el akar zavarni, meg szóvá akarja tenni a büdöst amit sikerült produkálnom, de nem! Megkérdezte tud-e segíteni valamiben. Úgy látszik azért annyira mégsem visszataszító a kocsi külseje. Egy perc múlva ismét indítottam, és láss csodát a kocsi nemcsak elindult de már három henger is működött! Mire kiértem a Róna-Egressy sarokra, már az összes henger vidáman röfögött, apró kihagyásokkal. Egy perc múlva ezek a jelenségek is megszűntek.

A kipufogó még mindig kifúj egy kicsit, majd be kell szerezni egy kis tömítőpasztát. A motor a leállítás előttig már teljesen egyenletesen járt. A jövő héten majd egy kicsit jobban megjáratjuk, ha  hajlandó lesz még működni.

Valószínű, hogy mégis van valami abban, amit egy angol fórumon olvastam arról, hogy az Austin adaptív gyújtásvezérlővel rendelkezik. Azt írták, hogy a kocsi gyújtásvezérlése hibás kipufogó esetén alkalmazkodott a hibához, és a kipufogó javítása után ott sem működött az autó. Én szét is szedtem emiatt a tartalék vezérlőt, de nem találtam semmi nyomát ilyennek, és nem is láttam lehetőséget arra, hogy a vezérlőt gyári értékre visszaállíthassam valahogy. Igazából semmi olyan alkatrészt nem láttam a vezérlőben ami utalhatna arra, hogy az bármi aktív elemet “memóriát” tartalmazna. Lehet, hogy Zénónak odaadom a kapcsolási rajzot, hogy hátha ki tud belőle valamit sütni. Na igen, ehhez a kocsihoz még van teljes kapcsolási rajz.