A Kuzin Team főszerepben Szergejjel az autóval rendben megérkezett Padovába, ahol rántotthúst majszolva bebújtak a hálózsákokba. Mármint az utasok és nem az autó. :)

Szabitól kaptam SMS-t, hogy Ljubljana előtt 100km-re vesztegelnek egy dugóban.

Indulásuk után gond akadt a tetőcsomagtartóban vitt adományokat fedő műanyag ponyvával, amit menet közben el kellett még hárítani. Ez várható volt, mert a ponyvának az egyik felét én tuszkoltam még be tegnap este. Reggel nem néztem meg, de elképzelhető, hogy a reggeli rohanásban már nem rögzítették jobban le, mint ahogy hagytuk.

Az SMS írásakor hazai rántotthúst majszoltak, remélem még egy darabig nem kell ráfanyalodniuk a hatalmas mennyiségű szárított-porított ételre amit visznek magukkal!

Eljött hát a rajt napja. Reggel kiderült, hogy Szalay Gergő mégis ráér eljönni az indulásra. Emiatt mégsem egyedül kísértem el a csapatokat a határig.

Amint kiértem rájöttem, hogy már tegnap el kellett volna intézni a fényképezést, mivel a tömegtől jóformán semmit sem lehetett lefotózni. Miután megvizsgáltam Monty-t ellenőriztem a hűtővíz szintjét és megnéztem magamnak a szomszéd mentőautó utasát Fábry Sándort aki a sajtósokra szívélyesen mosolygott, de az összes érdeklődő kamerája elől behúzódott a kocsi belsejébe körbejártam a helyet.  Első utam az Ózd-Bamako Express kocsija volt, hogy el ne felejtsem átadni nekik a kempinggáz-főzőt, amit kölcsönkértek.  A srácok igen fáradtak voltak, mivel a kocsi szerelésével csak késő este végeztek, utána nekiláttak pakolni. A motorháztető még tele volt csomagokkal aminek helyet kellett találni. Attilával elindultunk olyan járművet keresni, amiben még akad hely. Elsőként megpróbáltunk a szervezők közül megtalálni valakit, de ők már a futam indításával voltak elfoglalva. A hangosbemondóba nem engedték bemondani az információt, tehát nekiláttunk végigjárni a nagyobb járműveket, hátha akad rajtuk hely. A buszosok bajtársilag egymásra mutogattak, hogy a másik még teljesen üres és még utasok is alig vannak. Szerencsére a kamiont még nem zárták le a vámosok, így volt öt percünk, hogy a parkoló egyik végéből a másikba eljuttassuk a dobozokat úgy, hogy a köztünk levő utat a biztonságiak az indulás miatt még le is zárták. Sikerült velük megértetni, hogy az adományokat kell eljuttatnunk, emiatt egy kicsit félrenéztek és átengedtek minket a dobozokkal.

Meglátogattam a Kuzin Team-et, hogy hogyan tudunk együtt menni, de ők az elveszett rajtszámaik pótlása miatt egy hosszabb kitérőt kényszerültek tenni. Mivel az ózdi csapat legutolsóként futott be a túrázók közül, velük abban állapodtunk meg, hogy mivel a Kockaladával és a Ruti-Luki teammel együtt 80-90-el döcögünk le az M7-en majd utolérnek.

Alighogy felraktuk a kamiont felcsendültek az állami himnuszok és elindult Szabó Gál András a 00-ás felvezető autóval, majd érkezési sorrendben sorban utána a versenyzők. Mivel korán beálltam tegnap a túrázók között viszonylag az elején indultam, a Trabanttal érkező versenyzők azonban nem voltak ilyen szerencsések. Mivel késő este érkeztek meg, az utolsó sorba álltak fel. Emiatt a képen a kocsi tetején trombitával ücsörgő uriember igen felháborodott vitát próbált angolul folytatni a biztonságiakkal akik nem beszéltek éppen angolul.

Azzal próbáltak előrébb jutni, hogy mivel a kocsijuk olyan lassú és gyenge, jóval korábban el kell indulniuk, hogy még ma eljussanak a célba. Természetesen értetlenkedéssel találkoztak, mivel ez a szabály.

A rajt zökkenőmentesen lezajlott. A többiekkel együtt az M7-es felé vettük az irányt. Rutinos pestiként egy kis rövidítést eszközöltünk az úton, így utolérve az Opeles csajokat, akikkel vidáman integettünk egymásnak. Az M7-es OMV kútig együtt mentünk, de utána sajnos elvesztettük egymást. Sajnos az út későbbi részén sem értek utól minket, így nem tudtunk rendesen elbúcsúzni. Jó utat lányok!

A Transporter és a Lada mögé beállva kisvártatva "utolértük" az út mellett veszteglő 122-es Team Bogártuning autóját, aminek hengerfeje elszállt és már a trélert várta. Az autót egy kicsit odábbtoltuk, nehogy valaki eltrafálja hátulról. Remélem mostanra már ők is újra el tudtak indulni!

Az út innen eseménytelen volt, a mindenhol ünneplő,  integető és  fényképező emberekkel. A versenyzők nagy része gyorsan elhúzott mellettünk, majd a túra kategóriában induló jobb autók is elszáguldottak mellettünk. Áttértünk a 8-as útra és zavartalanul haladtunk a határ felé.

Sajnos a tegnapi CB szerelés nem sikerült túl jól, illetve az antenna nem bizonyult kellően erősen az adások vételére. Jövőre jobb antennát és egy erősítőt is be kell szerezni, hogy a kommunikáció ne szakadhasson meg.

A 8-as úton kicsit később találkoztunk az út mellett álló Hyundai kisbusszal, mivel nem siettünk megnéztük mi a gond. Szerencsére Buza Sándoréknak semmi különösebb gondjuk nem volt azt leszámítva, hogy az egyik szponzormatricájuk levállt és azt szigetelőszalaggal rögzítették. Kaptunk tőlük egy kis sütit, meg egy rúd diós bejglit, ami jól jött a visszaútra. Reméljük nekik ez lesz a legkomolyabb problémájuk a futamon!

Körmend előtt pár kilométerrel visszafordultunk, mivel elérte a benzintank képzeletbeli mutatója (van szintjelző, de kicsit torzítja a valóságot) a tank felét. Innentől kezdve a szembejövőket próbáltuk megtéveszteni azzal, hogy szembe megyünk velük és integetünk. Remélem senki nem gondolta miattunk, hogy már eltévedt. :)

A www.carsandgirls.hu oldalon megjelentek az indulásról készített felvételek. Többek között Monty is, amint épp el próbálom magyarázni miért is lesz rövid számunkra a futam.

Ma reggel beadattam magamnak az utolsó védőoltást, és  kicsattogtam Montyval a Felvonulási térre megnézni mi ott a helyzet.

Sok kedves csapattal találkoztam, mindenki sajnálta, hogy nem tudok végigmenni a futamon. Sokakkal elbeszélgettem, főleg az Universiteam, az Opeles csajok, a Jáner team, a Ruti-Luki team és a Kocka Lada team indulóival.

Rengetegen megnézték az autót, remélem a jövő évi indulásnál is így lesz!

Megérlelődött bennem az elhatározás, hogy holnap mint a "legrövidebb utat megtevő csapat" rajthoz állok és én is nekivágok a többiekkel és Magyarországon elkísérem őket. Azt hiszem érdemes lenne beépíteni a CB rádiót, hogy ne unatkozzunk az úton de ezt még ma kitalálom. Asszonykám előrelátóan megjegyezte, hogy nem vihetek magammal se bankkártyát, se útlevelet, mert akkor még egy kicsit továbbmegyek, meg még egy kicsit....

Így holnap reggel már biztos, hogy ott leszek én is az indulók között!

Mindjárt visszamegyek fényképezni, csak a mobilom képei elég gyatrák lennének.

Ma volt az utolsó indulás előtti eligazitás a Lurdy Házban. A csapatok körülbelül csak a fele képviseltette magát. Én csak azért mentem el, hogy azokkal a csapatokkal találkozhassak akikkel a felkészülés során volt alkalmam kommunikálni és segítettek nekünk az összes lehetséges módon.

Elsőként a 2-es rajtszámú Kuzinnal, Szabival futottam össze, akivel az est hátralévő részében sokat beszélgettünk. Rögtön felcsörgette egy barátját, hátha átvenné a kocsit és a nevezést. Sajnos ez úgy tűnik nem jött össze, de a srác még gondolkozik egy kicsit.

Az eligazítás során nem hangzott el túl sok új információ, leginkább az itinerben is foglaltak nyomatékosítása volt a cél, közbeiktatva a Külügyminisztérium konzuli osztályának az érintett országokról szóló aktuális helyzetértékelését. Persze ez alapvetően a kérdések felvezetésére szolgált. Az első kérdéseket gyorsan és részletesen válaszolták meg, de a vége felé a válasz már csak az "Olvasd el az itinert!" volt. Közben azonban elhangzott egy kérdés, hogy nincs-e valaki, aki tud olyan valakivel társulni aki csapat nélkül maradt. Rögtön jelentkeztem, hogy erről beszélhetünk.

Az eligazitás után beszélgettem egy ismerőssel, aki a versenyben indul. Majd utánafutottam az Ózdi csapatnak, akiknek bemutattam Szabit. Mindketten kocsival tervezik a visszautat és elég jól megtalálták a közös hangot. Mindannyian bíztattak, hogy nehogy kihagyjam már a futamot!

Visszamentem beszélgetni a csapat nélkül maradt emberrel, akiről kiderült, hogy Rigó Attilának hívják, győri, veterán Bamakos és egy teljesen  felkészített hosszított 1984-es Styer Puch boldog tulajdonosa. Úgy gondolta, hogy az útiköltséget felesben álljuk és ő is sátorozással gondolja megoldani a szállást, ami elég jól hangzik. Abban maradtunk, hogy pár napon belül megkeresem, hogy mi a döntés. Ő vissza is a kocsival akar jönni és szívesen csatlakozna más csapatokhoz.

A BB egyik szervezőjének javaslatára az autót a fórumon meghirdettem, hátha valakinek még fel lehet kelteni az érdeklődését.

A családom itthon nem túl nagy lelkesedéssel fogadta az ötletet és még nekem is kell egyet aludni a dologra, hiszen egy jelenleg teljesen ismeretlennel nekiindulni a messzeségnek jár némi kockázattal.

Ma reggel átbeszéltem a helyzetet kedvesemmel, Alexszel.  Abban maradtunk, hogy

• részvétel két futamon nem fér bele a családi költségvetésünkbe,
• Ő is szeretne eljönni velem, de ez az idei évben nem volt lehetséges
• a futamra nem sikerült megfelelően felkészülnöm,
• a lehetséges csapattársat és a kocsit egyáltalán nem volt időm megismernem,
• pont a fő célunkat az adományok gyűjtését sem sikerült összehozni. 

Mindezek fényében Attilának kénytelen vagyok negatív választ adni, bármennyire is csábító a kedvenc terepjáróm teljes profi felszereléssel. :-( Ha valaki szeretne vele utazni akkor keressen meg engem az elérhetőségéért!

Éppen aznap amikor Csikós Zsolt tollából egy csodás cikk jelent meg a TotalCar-on az autónkról, mikor Zénó a szponzorok hiánya miatt nem tudta elvállalni a futam anyagi terheit és visszalépett. Egyre ritkuló beszélgetéseink alapján valahol számítottam erre a lépésre és már próbáltam is felkészülni rá, de nem most, hanem pár hónappal ezelőtt vártam. Reméltem, hogy nem így alig több, mint egy héttel az indulás előtt történik meg ez a lépés, hogy már ne tudjak alternatív befejezést keríteni a történethez.

Bár már igyekeztem előre gondolkodni, nem akartam előre lépéseket tenni. Mivel az indulásig már csak kilenc nap volt hátra (most meg már csupán hét), azok akiket meg tudtam keresni, már nem tudták elvállalni a részvételt. Családom nyomására egyedül nem indulok el, már csak anyagi okokból sem, hiszen az, a költségmegosztás hiányában vállalhatatlan számomra.

Emiatt már teljesen esélytelen, hogy részt tudjak venni az idei futamon. A nevezésünket és a kocsit meghirdetem (ezúton is), hátha a felkészülésre ráköltött összeget (nevezéssel, együtt 800 000 forint) vissza tudjuk kapni.

A jövő évi futamra az ideinél alaposabban készülök fel ezúttal olyan utitársat választva akivel nem ennyire eltérően gondolkodunk a dolgokról.

A mai napon megkeresett egy gyógyszergyár (elfelejtettem engedélyt kérni arra, hogy megnevezzem őket), hogy a csapatunkat adományokkal támogassák. Sajnos a sokféle szabályozás és adminisztrációs teher miatt a fennmaradó időben már nem tudtuk volna amúgy sem az adományozást megoldani, így nem lett volna érdemes őket más indulócsapathoz átirányítani. A telefonos megbeszélés alapján akár a jövő évi indulásunk támogatása is szóba jöhet, de felajánlották, hogy felhasználva kapcsolataikat akár több nagy cégtől is kaphatunk adomány vagy támogatást.

Jelenleg az adományok beszerzése lenne a legfontosabb, amire szükségünk lenne

• egészségügyi felszerelés (elsősegély csomagok, kötszer, gyógyszer, vakcinák, stb.)
• tanszerek (füzetek, ceruzák, tollak, stb.)
• játékok (apróságok ami nem igényel elemet, áramot. Kisautó, plüssjáték)

Hadd ne részletezzem milyen válaszokat kaptunk a felkeresett cégektől... :(

Elsősegély csomagok gyűjtése

Az az ötletem támadt, hogy mivel nemrégiben szinte mindenkinek le kellett cserélnie az autójában az elsősegély dobozát, összegyűjthetnénk a lejárt szavatosságú dobozokat! A "lejárt" dobozokban ugyanis a fertőtlenítő szer szavatossága jár csak le, a kötszerek steril csomagolásban akár évtizedekig is bírják. Ez hatalmas segítség lenne a mali szegénynegyedben működő kórházaknak, de akár az útba eső elmaradott falvak számára is !

Aki fel tud ajánlani bármit keressen meg a 30-9331166-os számon!

Jó lenne megtudni, hogyan és főleg miből jövünk haza?

A kocsi felkészítéséhez a következőket kell még elvégezni:

• Hőpatron csere
• Kartervédő rozsdagátlása és festése
• Fűtés kitakarítása és működésre bírása
• Szivargyújtó elosztó beszerelése
• CB beszerelése
• CB beállítása
• Ködfényszóró beszerzése és felszerelése
• Gumik lecserélése
• Elő-légszűrő helyének kialakítása
• Hengerfej tömítés cseréje - 2009.01.12. Maklár
• Kartervédő felfogatása - 2009.01.12. Maklár

Ezen kívül,

• GPS beszerzése Gorotól - 2009.01.10. Budapest
• BGAN Zénótól - ??

Jó lenne:

• valami hangtechnika, régi autórádió?

Ma terveztem a teljes elektronika megreformálását, beépítésre vár a CB-nk, a szivargyújtó elosztó, valamint a ködlámpa (amit meg se vettem még). Ebbe szerettem volna bevonni csapattársamat is, de nem jelzett vissza, hogy mikor ér rá végre foglalkozni a dologgal, meg úgy egyáltalán a futammal. Mivel reggel havazás fogadott úgy döntöttem, hogy inkább a kartervédő lemez valamint a homokvasak festését intézem el, beltérben.

Tegnap este már lekentem Evipassal a vasakat, hogy a betonacél rozsdásodása megálljon. Ma reggelre az előírásos szürke réteg alakult ki rajta, ami már csak a festésre várt.

Édesapámtól kértem valami olyan olajfestéket amit másra úgysem használna fel. Pár doboz egyszerű szín (zöld, fehér, piros) végre találtunk egy olyant, ami egy sikertelen színkeverés eredményeképp állt elő, eredetileg konyhaszekrényre volt szánva és nem használtuk fel.

Kedves olvasóm, hunyd be a szemed és képzelj magad elé egy  meleg mélybordó színt! Végigsimítja az ember lelkét, a sebesség mámorát idézi fel! Csodás nem?

Na most vedd ennek az ellentettjét, egy klasszikus bilikéket enyhe zöldes beütéssel! Na ezt a színt sikerült valakinek összehoznia. Nem csoda, hogy ott állt dobozban évek óta.

Egy adag tetőfóliára fektettem a delikvenseket és gyorsan lemázoltam. Legalábbis elméletben. Gyakorlatban a betonvas fraktálszerű tulajdonságokkal rendelkezik. Viszonylag kis felületnek tűnik a két 105x60-as háló. Amint elkezdi az ember kenni a szálakat úgy kezd látszani, hogy ez több, A bordázott acélszálak csak úgy szívják magukba a festéket!

Kb. két órába telt, hogy a rácsok megkapják a színüket, még tíz percbe, hogy a kartervédő lemezt is lekenjem. A végén természetesen már fájt a fejem a szellőzés nélküli helységben, de a festéstől vérszemet kaptam és mivel úgyis előkerültek a szükséges színű festékek az előző napon, megpróbáltam a kartervédőre egy Austin logót szerkeszteni.

A címfestés nem nekem való szakma, egyenes vonalat húzni sem tudok, ez a logó pedig többnyire abból áll. A logó kiszerkesztése mégis egész jól sikerült, de sajnos a ferde felületen alaposan meg sikerült folyatni a kék és zöld festékeket ami összekeveredett az alapszínnel gyorsan letöröltem az egészet és újrafestettem egyszínűre. Nem kockáztathatjuk, hogy a kék-zöld festékekből a Bátor Tintanyúl spontán kialakulását!

Tegnap óta egy kicsit kimaradt a napi jegyzetem, mivel este 8 és 11 között szétfagytam a ház előtt miközben a hőpatront próbáltam édesapám segítségével kioperálni a kocsiból. Sajnos a 19-es csillagkulcs elsőre megforgott a benne levő patronon úgy, hogy eközben körkörösen le is gyalulta azt. Innen minden kisérletünk kudarcba fulladt, se hidegvágóval nem tudtuk megindítani, se a csőfogóval nem fértünk hozzá.

Menet közben lazításképp kicseréltem a termosztátot egy másikra, amit az alkatrészek között kaptunk. Emiatt elfolyt némi víz, de azt majd pótolom.

Mivel az öt percesre tervezett hőpatroncsere több mint három óráig tartott, nem tudtam az Emil által leírtak szerint megvizsgálni a fűtést. Sőt kicsit el is keserített a dolog, ezért nem került lejegyzésre.

Ma viszont végre nekiláttam a homokvas téma körüljárásának.

Nyelvészeti szempontból megközelítve a dolgot a homokvas egy összetett szó, mely két összetevőből a homokból és a vasból áll. Mivel mi tudjuk, hogy a homoknál sokkal szilárdabb a beton, a vasnál pedig az acél így a homokvasunk alapanyagául betonacélt választottunk.

Praktikusan megközelítve a dolgot, nincs a csapatunknak annyi pénze, hogy kész homokvasat vegyen, így a rendelkezésre álló anyagokból kellett összehozni. Nem volt kedvem több órát eltölteni a hóban egy hegesztőtrafó és egy gyorsvágó társaságában, hogy a végén magamat is csak flexel tudjam leszedni a vasról amihez odafagyok. Emiatt már kész vasrácsot kerestem, ami az építkezésről megmaradt 10-es betonacél háló formájában testesül meg. Természetesen a feladatra nem a legalkalmasabb, használatkor figyelni kell, hogy a hegesztés ne legyen terhelve, hiszen az csupán rögzítési célokat szolgál és a merevségét is célszerű egy deszka beiktatásával megnövelni.

A hálót méretre vágtam és a végeket legömbölyítettem, nehogy használatkor kivágják a gumit, vagy a kocsi alá helyezéskor a kezünket. A méretet úgy terveztem, hogy a háló a gyári csomagtartó keretbe illeszkedjék, ahhoz fogjuk rögzíteni, erre jön a két deszkadarab, és a lapát.  Így szükség esetén könnyű elővenni, nincs útban. A tetőre más nem fog kerülni, már csak azért sem, mert teher alatt hajlamos elgörbülni.

Képek holnap.

Kigurultunk Balázzsal Maklárra berakatni a kocsiba az olajgombát. Megbeszéltük Ferivel, hogy a fagyálló és a kor minden valószínűség szerint szétette a hengerfejpakolást. Mivel így elindulni igen merész lenne előjegyeztünk egy időpontot jövő hétfőre 12-ére, amikor megcsináljuk a hengerfejpakolás cserét. Ez remélhetőleg megoldja az olajfolyást és a vízfogyasztást is.

Bár legalább ötven kilométert tettem meg az utóbbi két napban, a víz szintje egy milimétert semmit sem változott. Igaz a fűtés sem indult még el. Elképzelhető, hogy a radiátort otthon megpróbálom átmosatni slaggal, hátha attól jobb belátásra tér.

A szerelőnk azt is megállapította, hogy a hőpatron is cserére szorul, akár azt is el tudom képzelni, hogy ez okozza  a fűtés kimaradását. Ezt a holnapi napon igyekszem orvosolni, elsétálok a gyerekkel a legközelebbi autósboltig, veszek egy hőpatront és becsavarom.

Józsi bácsi ma volt olyan szíves és rám szánt egy adag időt és egy jó nagy 2,5 mm-es lemezt. Ebből elkészült a kartervédőnk. Elsőként a fenti képen látható módon feltámasztottuk a kocsit, majd kartonból csináltunk egy sablont, egy darab alumínium lemezből pedig hajlítási profilt. A sablont átmásoltuk a lemezre, flexszel körbevágtuk, behajlítottuk és visszapróbáltuk a kocsi alá. Kicsit még kinyestünk az fölöslegből és rákerült a merevítés. Zártszelvényből kapott két hosszanti merevítőt, valamint középen két laposvas erősítést. A lemez rugalmas felfogatását Skoda motortartó bakok fogják ellátni, amit Balázs beszerez nekem és a hengerfejpakolással egy időben az aknából megoldjuk ennek a rögzítését is.

Az eredmény gyönyörű lett és főleg nagyon erős. Ha eljutunk odáig, akkor majd leszerelem és ezen fogok leszánkózni a homokdűnéken!

Ja igen, a második képen valóban Jézus van. Épp Terminátor stílusú alkarkiegészítést kap, és készül neki egy új kereszt is. Valaki be akarta gyűjteni, mint ócskavas és letörte a kezét. Sajnos egyébbirányú elfoglaltsága miatt Ő nem fog személyesen elkísérni minket.

Ma Egerben megpiszkáltuk Balázs sógorral a kocsit. Eredetileg az ő Aviáját akartuk működésre bírni, mert a nagy hidegben befagyott a légfékrendszere. Sajnos az akkumulátora lemerült, így a fékrendszer hőlégfúvós melegítéséről letettünk.

De ha már jól beöltöztünk megvizsgáltuk az Austin fűtését is. Sajnos igen kellemetlen konklúzióra jutottunk. Elfogyott a hűtőfolyadék a túlfolyótartályból, emiatt nem jutott a radiátorhoz a meleg víz. Mondhatnánk sebaj, kicsit utántöltünk és kész. Ez nem ilyen egyszerű persze, hiszen két hete lett feltöltve a rendszer. Ennyi idő alatt nem szabad elfogynia a víznek. Összekötve a pontokat, miszerint indításkor ködösítjük a hátunk mögött levőket, elfogyott a hűtővíz, csak egy dolgot vetített előre. Hengerfejes a kocsi és még csak szivárog. Az olajpálcán látszik is némi víz, de az olaj nem fehéredett ki, tehát akár kondenzvíz is lehet.

Nem örülök. :-(

Utántöltöttük a vizet és egy kicsit megjárattuk a kocsit, hogy valóban ez okozza-e a fűtési kihagyást. Ennek keretében elmentünk Balázs nagymamájához, ahol jelenleg a tartalék motorunk van raktározva. (Elképzelhető, hogy beépítésre vár?) A kocsi így sem akart melegíteni, tehát akár a termosztáttal is lehet valami gond.

Mivel ott volt a kocsihoz kapott "tartalék" kürt, "egy próbát megér" alapon rádugtuk a kürt saruját és megnyomtam a gombot. Egy gyanútlan járókelő szívrohamot kapott és nekitántorodott a házfalnak, de én is megrettentem egy pillanatra. A képen hátul látható a kocsi eredeti kürtje, míg az előtérben az "új" kürt. Magyarországon készült, tehát valószínűleg Ikarushoz, vagy valami kisebb nehézgéphez készülhetett. (Megfejtéseket megjegyzésbe kérek!) Kisebb átalakításokat végeztünk a felfogatáson flex, kalapács és csőfogó segítségével. Így most közel az eredeti helyére sikerült visszaépíteni.

Tehát ma is bekerült a listánkba egy kisebb pipa, de bekerült egy hatalmas kérdőjel.

Az év utolsó napján is nekiugrottam a kocsinak, hiszen már csak pár napunk van az indulásig és még jópár dolgot el kell intézni addig. Holnap indulok családostól Egerbe, ahol lent leszünk 4-ig, ha minden jól megy akkor felrakjuk a kartervédőt.

Ma a kipufogó tömítését akartam végre befejezni. A hőlégfúvóval próbáltam melegíteni a tömítést, de a direkt lángtól az anyag felhólyagosodott, és indítás után ugyanúgy kifújt. Már egyre kisebb lukak vannak csak rajta, ezért ismételten kentem rá a pasztából. Attól tartok, hogy a -5 fok miatt elég kicsi az esélye, hogy rendesen rászikkadjon a helyére. Valamit ki fogok találni ehelyett.

Ha már kudarcba  fulladt a kipufogó javítás, akkor legalább a matricákat felpakoltam a kocsira. Ez is érdekes volt, mivel a mínuszokban a matricák egyáltalán nem tapadnak. Pláne, hogy előtte le kellett mosni a felületet, aminek a letörlése nem sikerült igazán. A törölgetés során gyönyörűen csillogó jégréteget varázsoltam a matricák helyére.

De ha harc, hát legyen harc! Elővettem a hajszárítót és szépen centiről-centire felmelegítettem a matricákat és szép lassan kimasszíroztam alóla a vizet. A hajszárító kb. 3 perc után átváltott hörgősbe, majd kikapcsolt. Nu gondoltam biztos túlmelegedett. Ezen pár percig elröhögcséltem, majd az arcomra fagyott a mosoly. Szó szerint. Elő hát a tartalék hajszárítót. Ez már sokkal kisebb teljesítményű, de stabilabban üzemelő darab volt. Montyval körülbelül egyidős, lengyel gyártmányú narancsszínű 50W teljesítményű örök darab. Stabilitása miatt azonban alkalmas volt arra, hogy a matricázást be tudjam vele fejezni, bár lényegesen lasabban haladtam.

Ha már úgyis elöl volt szépen beállítottam a hajszárítót a kipufogó alá egy fél órára szárítani.

Mindenkinek boldog Új Évet!

Nem volt könnyű menet, de sikerült találni egy műhelyt, ahol lézeres padon gyári értékekre tudták beállítani a futóművet. A kerékösszetartás és dőlésszög irgalmatlanul el volt állítva. A beállítást végző szerelő észrevette, hogy egy kissé lóg a bal hátsó kerékcsapágy. Meg kell nézni, hogy rá lehet-e állítani egy kicsit, vagy csereérett-e? Őszintén megvallva nem sok kedvem van egy csapágycseréhez -5 fokban, hiszen nincs fűtve a garázsunk, de még az aknára se tudok ráállni úgy tele van pakolva mindennel.

Nem lepődtem meg túlzottan, hogy a beállítás után a kocsi egyenesfutása és kormányozhatósága radikálisan megváltozott. így már nem akar össze-vissza nyekleni a kormány.

A futóművesnél azért alásétáltam a kocsinak megvizsgálni a tegnapi kipufogó tömítés eredményét. Sajnos úgy tűnik vagy nem volt kellően előkészítve a felület, vagy szimplán túl hideg volt kint ahhoz, hogy szépen ráégjen az anyag az illesztésre, így elég rondán felhólyagzott és pár helyen ki is fújt. Emiatt egy második körre ítéltem.

Családi teendőim miatt megint csak este tudtam nekifutni a második körnek. Mivel tovább szándékoztam maradni a kocsi alatt a -5 fokban mint tegnap, vastagon felöltöztem, ipari filcet terítettem ki a kocsi mellé és megemeltem a kocsit a gyári emelővel az emelési pontnál. Gyorsan ráébredtem, hogy a gyári emelővel kerékcserét nem fogunk előadni. Az emelt futómű miatt ugyanis hiába tekertem végállásig a spirált a gumi nem emelkedett el a betontól. Sebaj így is egy kicsit több helyem volt mozogni.

A csövek illesztéséről leszedtem a bilincseket, hogy a felsliccelt részekre is jusson a tömítőpasztából. Az 1995-ben utángyártott kipufogóra természetesen rá volt hegesztve a bilincs, persze ezt csupán akkor tudtam meg, amikor kalapáccsal jó alaposan megpüföltem és levált. A tegnap felkent anyag  vastagját szintén kalapáccsal intéztem el, a maradékot durva reszelővel távolítottam el, a legvégén szép fényesre felcsiszoltam egy kis csiszolópapírral. Mindezt persze hanyatt fekve a cső alatt úgy, hogy közben pont a fejemre potyogott a rozsdával kevert tömítőpaszta. Hogy ne fújja szét az anyagot a motor még mielőtt ráégne az anyag gondoltam, hogy a gázos kis hőlégfúvómmal kezelésbe veszem közben rájöttem, hogy az Kerepesen van kint, akkor marad az ősi réz benzinlámpa, ahhoz meg nem volt épp benzinem. Elkeseredésemben gyertyával próbáltam megmelengetni, de részint fújt a szél részint a gyertya minimális hőjét azonnal elvezette a cső. Az egész eredménye az lett, hogy jól bekormoztam a csatlakozást, de ahogy megpróbáltam megnyomni, rögtön láttam, hogy egy kicsit sem szilárdult még meg az anyag.

A tervem az, hogy a most felvitt anyagot hagyom egy kicsit szikkadni, holnap felkenek rá egy új réteget, behozom Kerepesről a hőlégfúvót átmelegítem és csak utána indítom be a motort.

Mivel álló helyzetben erősen bejött az utastérbe a félig elégett benzingőz, mindenképpen javítani kellett a helyzeten. Jártomban-keltemben több bevásárlóközpont csili-vili autósboltjába is benéztem, ahol általában néztek rám mint a hülyére, hogy minek akarom én a kipufogót tömíteni. Én is néztem rájuk hülyén, miért tán krómvéget tegyek rá, ha kifúj? Már teljesen letettem róla, hogy magánúton javítsam a helyzetet és már ott tartottam, hogy elviszem szerelőhöz a kocsit.

Azonban pár hónapja a Belsőségen Csikós Zsolt Pandabűz száműzve cikkében megemlítette (a kép illusztráció a cikkből) a tömitőanyag típusát, ami pont kellett nekem. Hülye módon nem őt hívtam fel, hogy adjon már pár grammot a maradékból, igaz azt hittem, hogy kelleni fog vagy két tubus. (Biztos nem küldött volna el a francba :))

Keresni kezdtem a neten, sikerült is találni egy Csepeli garázsban egy autósboltot, ahol kőkemény 782 forintért hozzám vágtak egy tubussal, gyorsan vettem sarukat is, mert ahol hozzányúlok az elektronikához ott letörnek a kissé elöregedett drótvégek. Nomeg vettem egy hármas szivargyújtó elosztót, majd valamikor felszerelem azt is. Sajnos nincs biztosító rajta, de majd megnézem, hogy tudom értelmesen bekötni.

Este hatkor feküdtem be a kocsi alá a pasztával. Mivel a garázs kipakolásához nem volt kedvem, a kocsi megemeléséhez meg az emelőt kellett volna előbányászni, lazán becsúsztam a kocsi alá. Nem tudom végül hány centi is lett emelve, de az biztos, hogy minden különösebb probléma nélkül be tudtam menni a kocsi alá a hátsó keréknél és kicsit nehezebben, de beakadás nélkül kimásztam az elsőnél. Amíg bent voltam a pasztát simán rákentem a csőre, és indítóztam. Mint kiderült nagyon szép buborékokat lehet fújni ebből a pasztából is. Tehát újra kenés és egy óra várakozás és után indítottam csak újra. A kipufogó belseje továbbra is csörög, azonban jóval kevésbé fúj ki. Mint kiderült mind az első, mind a hátsó dobnál és a tavasszal készített hegesztésnél is van néhány szivárgás. Ide kentem még egy kis trutyit amit egészen holnapig fogok száradni hagyni. Holnap megint megvizsgálom, és a maradék lukacskákat is tömítem. A maradék pasztát elviszem magammal az útra. Ha valaki felbosszant ezzel kenem be éjjel a sátorban a szemhéját! Másnap reggelre vaskeményre szárad és csak flexszel lehet leszedni. :-D

A karácsony előtti sikertelen roham után a Központi Okmányiroda bürokratikus szervezete ellen, a mai reggel jobb felszereléssel ismételten nekifutottam az ügyintézésnek. Ezt mintegy az afrikai határátlépésekre edzésképpen is fel lehet fogni. A következő szakaszokon kell ugyanis ilyenkor keresztülverekednie magát az embernek, akit ósdi kocsival áldott meg a szerencse.

• 10 óra előtt sorban állás az épület előtt, a bejutásért, kb. 50-dik helyről indultam a rohamban mivel 9:45-re érkeztem
• kapunyitás után feljutás a megfelelő sorszámosztóhoz, gyorsasági szakasz, a helyismeret előnyt jelent, mert akkor nem kell a portást faggatni, hogy merre is kell menni, ezen  a szakaszon kiesnek a mezőnyből azok, akik nem gépjármű ügyet intéznek, így feljutottam a 29.-ik helyre, innen már  eldöntött a sorrend csak a túlélésért kell küzdeni,
• az első türelmi szakasz a jegykiadás, mivel kevés ügyintéző van, limitált számú jegyet adnak ki, amint az elfogy engednek be újabb embereket. Az első tízbe nem fértem bele, de a második körben bejutottam a jegyesek irigyelt táborába. Ez azért sikerült így, mert a többjárműves embereket átirányították előlünk, így egy rövidebb sorba kerültem.
• a második türelmi szakasz már nem kötöttfogású sorban álló, hanem szabadon választott várakozási formában tölthető el, én a kávézós telefonálós verziót választottam közben csevegve a sorstársaimmal,
• 11:50 körül kerültem sorra, egy igen stresszes adminisztrátor hölgyhöz, aki majdnem elzavart a kupac papírommal. Az ilyen alkalmakra tartogatott "nem én szartam a nadrágomba" arcommal és karizmámmal (megdobtam a kritikus értéket) sikerült megváltoztatni és átváltott szívélyes üzemmódba. Pillanatok alatt elintézte és kitöltötte a papírokat, és átadta a belépőt a harmadik türelmi szakaszra.
• A harmadik türelmi szakasz belépője két befizetni való csekk volt, amivel lefutottam az épület postájába, ekkor már 12:03 volt, így pont két versenyzőbe futottam bele akiket 12:01-kor már feltartoztatott a rettegett "Ebédidő" tábla. A postások hallhatóan dolgoztak bent, gondolom az év végi zárást csinálták. 12:20-kor bezárták a hivatalt és elsiettek. Ez volt a pszichológiai próba, sok edzett férfi szemében könnyek jelentek meg, hiszen ha még csak most mennek ebédelni akkor az legalább fél óra! Ennek ellenére 12:27-kor ismét megjelentek, kinyitották az ajtót és 12:30-kor már a csekkel futottam visszafelé a lépcsőn a hivatalba.
• ...ahol az "Ebédidő" felirat remegtette meg a térdem. Az ügyintézőm azonban pillanatok múlva kikukkantott, hogy visszaértem-e? És befutottam a célba!!!

Kezemben a gyönyörű ropogós forgalmi 2010. decemberéig! Már szinte sajnálom, hogy másfél hónap múlva a kocsi ki lesz vonva forgalomból.

A Bud Spencer Bamako csapat honlapján az  a megdöbbentő hír szerepel, hogy maga az idős mester is részt fog venni a  futamon a kocsiban utazva.

Kíváncsi vagyok rá, hogy ez igaz-e, vagy csak egy kövér kacsa, ami szakállat növesztett. Emlékeim szerint Bud Spencer már nem örvend túl jó egészségi állapotnak, így egy ilyen futammal járó megterhelést nehezen bírná ki. Az viszont jól mutatna, és elképzelhetőnek is tartom, hogy a rajtnál tényleg ott tudna lenni.

Mindenesetre a matricázásukat már régóta irígyeltem, szerintem jól néz ki.

-- Frissítés --

A 4x4 magazinban is megjelent az információ. Úgy néz ki, hogy Bud Spencer 79 évesen! fog útra kelni.

A Bud Spencer-Terrence Hill magyarországi rajongói oldalon megjelent hír is ezt erősíti meg, de a kommentezők szkeptikusan fogadják a hírt.

Megkeresem a klubbot, hátha segítségükkel elérhető Terence Hill és rá lehet őket venni egy közös játékra!

Ma jó alaposan felöltöztem, és mínusz 5 fokban nekiláttam az udvaron szétkapni a kocsit és megnézni, mi az amit a tegnap felvázolt teendőkből meg tudok javítani. Most, már beesteledett és egy nagy bögre puncs mellett igyekszem összegezni a fejleményeket.

Első körben a tegnap megállapított sorrendben elkezdtem az ajtókat ellenőrizni, a központi zár működését stabilizálandó. A bal hátsó ajtó esetén megállapítottam, hogy azért nem működik, mert hiába kapcsol a zár, nem képes becsukni. Kézzel is igen nehéz becsukni, nemhogy a gyengécske motornak. Az ablak emelőjét és sínét mindenesetre bezsíroztam, így most szépen lehet fel-le húzni. Következett a jobb hátsó ajtó, ebben a központi zár egyáltalán nem moccant meg. Megvizsgáltam a csatlakozókat de nem láttam semmi rendkívülit. Arra gyanakodtam, hogy a műszerfalban lesz valami csatlakozó, vagy relé elkattanva. Mivel ezt nem tudom házilag bemérni, úgy gondoltam nem foglalkozom vele, tudunk  a hibáról és kész. Ebben az ajtóban is megolajoztam az ablak síneket és csuklókat, így most az is szépen siklik.

Ha már úgyis a kezemben volt a szerelőzsír bekentem a fennakadó gázkart és a bowden belseje is kapott egy adagot. Megjárattam egy kicsit a pedált, és úgy tűnt, nem lesz vele több gond. Ha már nyitva a motorháztető akkor gyorsan feljebb csavartam a lámpákat, mivel az emelés miatt eléggé lefele hordanak. Ezt csak saccra csináltam, mert világos volt. Közben rájöttem, hogy a kocsiban nem működik a világítás, ha nincs rajta gyújtás. Tisztára XXI. század, meg elektronika. Kár, hogy a kocsi teljes kapcsolási rajza elfér egy A3-as lapon.

A kis kitérő után jött a jobb első ajtó, erről tudtam, hogy pár dolog nem fog menni, mivel az ablakemelő kapcsolója nem működik. Biztos ami biztos ráraktam a stekkert, megnézni mit reagál rá. Az ablak persze meg sem mozdult. De amint megnyomtam valami motor elkezdett mozogni, csakhogy nem ebben az ajtóban! A hátsó kettőből hallottam a mozgást. Jó pár percig gondolkodtam, hogy mi mozoghat azokban, hiszen elektromos ablakemelőt soha nem szereltek hátra. Aztán lassan leesett (hideg volt no!) nem ablakemelőt, hanem központi zárat nyomkodok! Megnéztem és valóban a karosszériás az ajtójavítás után nemcsak a bal, de a jobb első ajtóban is elkeverte a csatlakozókat. Amint megcseréltem az ablakemelő rögtön hozta a régi formáját, tehát meg se rezzent. A központi zár azonban erőre kapott. Ismét úgy működik, mint régen, minden ajtót a csomagteret beleértve be tud zárni, hiszen ez a legfontosabb, de a szorulás miatt a bal hátsó ajtó csak kézzel nyitható. Ez így pont jó!

Második körben lebontottam a jobb bajuszkapcsolót, ez a szokásosnál is jobban meg van bonyolítva, van rajta index, világítás, fénykürt és a kürt is erről működne. Ehhez képest a kapcsoló egész könnyen kiszerelhető. Szétkaptam megnézni, hogy van-e esetleg benne valami elkavarva, majd finoman visszapakoltam bele az apró alkatrészeket, a kapcsoló ugyanis ''zsír új" tiszta és egyszerű. A csatlakozói közül viszont esélytelen kitalálni, hogy melyik lenne a  kürt, mivel komolyan be van forrasztva a műanyagba. A felderítést tehát  a másik végén fogom újrakezdeni. Kicserélem a kürtöt a szépemlékű Honda Shadow-mról származó csodaszép króm darabra, ha azzal megy akkor jó, ha nem akkor beszerelek egy nyomógombot a műszerfalra, és direktbe kötök egy böszme nagy teherautókürtöt!

A kürt szerelése közben összeraktam a nővérem szilánkokra szedett laptopját, amivel elment egy jó darab idő. Átjött Zénó megnézte a kocsit, amiben éppen elkezdtem lebontani a tetőkárpitot.  Megmutattam a kocsi indítását persze az AC nem volt bekapcsolva, emiatt csak a második másodpercnyi indítózásra indult be a kocsi. Egy perc alatt már csak duruzsolt. Megbeszéltünk  pár dolgot, holnap fog keresni, mivel úgy néz ki, hogy be tudunk esetleg rántani valakit harmadiknak.

Ezzel úgy elment az idő, hogy édesapámtól kértem egy kis segítséget a CB antenna felszereléséhez. Leszereltem a tetőkárpitot, kimértük hol lehet átfúrni a tetőt, áttoltuk fúróval, majd visszaszereltük a kárpitot. A kábel teljesen észrevétlenül fut a számára ideális helyen. Mire végeztünk a kárpit visszarakásával már teljesen besötétedett. Kiváló alkalom volt arra, hogy megtaláljam a tetőkárpitban megbúvó csomagtérvilágitást. Teljesen jól bevilágítja a teljes csomagtartót, azonban az ajtónyitási érzékelő nem működik. Így is csodálkoztam erősen. Hamár ez megy akkor megnéztem az első világítást is, mint kiderült ott működik az ajtónyitás érzékelő, csak a bal érzékelő kontaktibás. Egy perc alatt visszanyomtam a helyére a bajuszkapcsolót is, csak a kormányburkolatot nem csavaroztam vissza. Mindenesetre jópár dolgot ki tudtam pipálni  a hibalistáról kár, hogy csak a legapróbbakat!

Összegyűjtöttem a jelenleg előre látható feladatokat a kocsi felkészítésével kapcsolatban.

• CB rádió beépítése 1
• Kürt javítása 1
• Fényszóróállítás 1
• Központi zár
• Forgalmi engedély
• Futóműállítás
• Kipufogó
• Matricázás
• Fűtés
• Kartervédő
• Olajgomba
• Külső visszapillantó
• Belső visszapillantó
• Hátsó ablaktörlő

CB rádió beépítése

A szép CB-nket még be kell pakolni a kocsiba. Úgy néz ki, hogy a rádiósmagnó üres helye alá lehet legegyszerűbben beépíteni, de lehet, hogy felfogatom a tetőkárpitra. Ez utóbbit csak akkor, ha nem lóg nagyon be a képbe. Az antenna, mivel a tetőcsomagtartó használatát elvetettük szépen a tető mértani közepére kerül majd. Ennek nekilátok holnap, a kürttel a fényszóróval és a központi zárral együtt.

Frissítés:

Az antennát felszereltem és elrejtettem a drótját.

Kürt javítása

A kürt nem működik, ezt mindenképp meg kell vizsgálni és minél hamarabb orvosolni. Lent maradt Egerben egy ótvar nagy pótkürt lehet, hogy azt fogja megkapni.

Frissítés:

Szétkaptam a műszerfalat, annyi kábel van benne, hogy elő kell vennem a kézikönyvet egyesével beazonosítani, melyik csatlakozóról lehet szó. Ez is el fog tartani egy darabig.

Frissítés:

A kapcsoló úgy néz ki, hogy rendben van, meg kell nézni a másik végéről.

Frissítés

Kész

Fényszóróállítás

Apróság, de már előre látom a szívást. A kocsi háta ugyanis jócskán a gyári magasság fölé lett emelve, emiatt a fényszórók erősen lefelé világítanak. Tartok tőle, hogy nem lesz elég a gyári beállítási lehetőség vége sem a normál világításhoz. Ez esetben akkor egy kicsit át kell majd építeni a világítást.

Frissítés:

Saccra állítottam rajta, most sokkal jobban néz ki a fénye, de ezt még finomítani kell.

Központi zár

Bosszantó dolog, hogy a korábban működő zár egyszerre így feladja. Nem lenne vele semmi gáz, csak a jobb oldali ajtóban nincs zárösszekötő emiatt csak belülről kézzel lehet nyitni és zárni. Meg megálláskor nehogy már mindig körbe kelljen rohanni csukogatni a kocsit!

Frissítés:

Szétkaptam a bal ajtókárpitot, két azonos stoki volt benne (az ajtócserénél benne hagyták pár éve a régi kábeleket is) megcseréltem. Most megy a központi zár, csak nem csukja az ajtókat a csomagtérajtó kivételével. Jobb oldalon nem is csinál semmit, a bal hátsó ajtó meg szimplán akad. Szét kell kapnom a maradék három ajtót is és egyesével megnézni mi a gáz.

Frissítés:

Pár csatlakozó rosszul volt visszarakva, de megoldottam.

Forgalmi engedély

Hétfőn első dolgom a Központi Okmányirodában elintézni a forgalmit. Az  átiratáskor nem cserélték le a kétlapos régi forgalmit, mivel nem volt érvényes műszaki, addig amíg az nincs addig nincs papír. Most se kéne nagyon, de a rendőr ha megállít nagyon sokáig kell magyarázkodni, hogy miért egy nagy zsák papírt mutogatok az egy slejfni helyett.

Frissítés

Végigküzdöttem magam a sorbanállás istenét tisztelő szekta által megszállt Központi Okományirodán. Van papírunk!

Futóműállítás

A szerelőnek nem volt hozzá mérőpadja, ezért el kell vinni szakműhelybe. Ez nagyon fontos, mivel  jelenleg ki akar törni a kocsi, és nem szeretném, ha a rendbe rakott futómű új alkatrészeit ilyen piszlicsáré dologgal vágnám haza. Tehát hétfőn a kocsi második útja a futóműszervíz lesz.

Kipufogó

Bár a kocsi rendelkezik érvényes zöldkártyával, egy kicsit zavaró, hogy a kipufogógázok nem hátra, hanem középen fölfelé távoznak a rendszerből. Az illesztéseknél ugyanis egy kicsit laza a kipufogó és fújja a füstöt. Ez nem tesz jót  a motornak sem, mivel a vezérlés elállítódhat tőle. Tömítőpasztát kéne szereznem, de már két boltból elhajtottak, hétfőn a harmadik dolgom lesz.

Frissítés

Sikerült találni egy boltot ahol adtak pasztát. Körbekentem a hibás részeket, most jónak tűnik. A pasztát legalábbis elvisszük magunkkal

Matricázás

Mivel már szinte biztos, hogy a kocsi nem lesz lefújva, amint időm engedi felragasztom a kötelező szponzori és rajtszám matricákat.

Frissítés

Felragasztottam  a matricákat. Másnap a szél le is tépte a jobb oldali rajtszám matricát. :(

Fűtés

Bár Egerben még ment a fűtés a mai napon csak hideget fújt a kocsi. Meg kell nézni, hogy elakadt-e valahol a bowden. Nem túl gáz a sivatagban, de ha az Alpokon át -10 fokban kell hajtani akkor kékre fagyunk.

Kartervédő

Mindenképpen meg kell vizsgálni, hogy rá tudunk-e szerelni egy karter, de legfőképp olajszűrő védő lemezt a kocsira, mert ha leütjük az olajszűrőt egy kövön, akkor nem fogunk túl sokat haladni. Józsi bá, (sógor apósa) esetleg kalapál rá egy darab lemezt Egerben.

Olajgomba

Az olajnyomás visszajelző gomba nincs berakva, lentmaradt Egerben. Azért el kell ugranom, és becsavarni.

Külső visszapillantó

Az elektromosan állítható tükör jelenleg csak sivít, de nem állítható (csak a bal, a jobb visít és működik) Most nem gond, mert hidegben stabil, így kézzel beállítható, de melegben lötyög és elmászik a beállítás. Szét kell kapni megnézni javítható-e, ha nem akkor pedig megoldani, hogy legalább ne másszon el.

Belső visszapillantó

A belső visszapillantó némi holtjátékkal mozgatható. Emiatt beállítás után kb. 5mm-errel bekókad,  hogy csak a hátsó ülést lássam. Ezen javítani kell, mert terveink szerint nem lesz ott semmi olyan amit érdemes lenne nézni.

Frissítés:

Nem rezonál csak fittyed, és ha a lekókadt állapothoz állítom be, úgy marad. Középen meg amúgy se nagyon akarunk hátranézni, mert tele lesz a csomagtartó.

Hátsó ablaktörlő

Na ez aztán rohadtul nem érdekel. Az előző tulaj szerint pár éve ott van az ablak közepén, mert beállt a motor.

Az index.hu és a blog.hu közösen útjára indította az egyesített blogot, amin lehetősége van minden bloggernek megjelenni, aki a blog.hu-n írja a blogját a 2009-es Budapest-Bamako futamról. Mint azt korábban írtam, pont emiatt költöztettem át a bamako.secureweb.hu-ról a blogomat (pontosabban tükröztem, mivel az többnyelvű amit itt nem tudtam folytatni).

Ahhoz, hogy megjelenjen egy poszt a közös blogban, csupán egy bamako2009-es címkével kell ellátni. Mivel eddig közel 80 posztot írtam és ezek közül némelyik már rég elavult, csupán a közérdekűbb írásokat jelöltem meg így utólag.

Most gondolkozom azon is, hogy a bamako2009-el megjelölt bejegyzéseket, mintegy zanzásított blog formájában, külön menüpont alá teszem elérhetővé.

Karácsony előtti utolsó munkanapon még beugrottam a kedvesemmel a központi okmányirodába, hogy elintézzük a forgalmi engedélyét. Persze egy óra körül értünk oda, amikor már nem lehetett jegyet se kérni, de a srácon látszott, hogy beengedett volna, ha minden ott lett volna nálunk. Természetesen nem volt.

A hátsó rendszámtáblát is be kellett volna vinni, ami pedig kellett volna, hiszen a műszaki állomáson a forgalmi hiányában nem rakják rá a matricát. Szerencsére a két ünnep között nyitva lesz az iroda, így még az idén remélhetőleg el fogom tudni intézni a dolgot. Azóta már le is kaptam a rendszámot, és szépen le is mostam nehogy panaszkodjanak rá az irodista kisasszonyok.

Miután felértem Budapestre a felújítás utáni első út után, már nem túl sok időm maradt a kocsi összeszedésére, hiszen már Gödöllő környékén Csikós Zsolttal (kedvenc TotalCar-os és Belsőség-es publicistám) telefonon egyeztettem egy találkozót Monty bemutatására.

Mivel már sötétedés után értem be a városba, és Zsoltnak is Zuglóba kellett érnie minél hamarabb, ráadásul a fotók elkészítéséhez fényre és helyre volt szükség az Aréna Pláza parkolójának egy elhagyott csücskét választottuk a  találkozó helyszínéül.

Monty szerencsére rendesen viselkedett, közel pöccre indult és a repedt kipufogó sem készítette ki a dobhártyánkat.

Zsolt profi módon kezeli a fényképezőgépet, és a létező összes szögből csodálatos portrékat készített a jószágról. Az eredeti prospektusok képeihez képest sokkal szebbek lettek az amúgy össze-vissza foltozott kocsiról. Persze nem hagyta le az alumínium lemezzel megpatkolt hátsó lökhárítót sem, ami valóban elég egzotikusan mutat.

Miután a biztonsági őrök, egyébként kifejezetten kedvesen, felkértek arra, hogy ne fényképezkedjünk engedély nélkül az ojjektum területén, szépen elkészítette a hiányzó képeket. Nagytotálok és a finom kis részletek is le lettek fotózva, nem tudom Zsolt hányat fog felhasználni a cikkhez, de remélem valahonnan hozzá tudok majd jutni a nyers képekhez, mivel esélytelen, hogy én ilyent tudjak csinálni.

A fotózást követően elmentünk egy próbaútra, Zsolt finoman kezelte a kocsit, kicsit sajnálom is, hogy nem lépett neki egy kicsit oda amikor lehetett volna, mivel a motorban rejlő tartalékok így annyira nem mutatták meg magukat. Szerencsére az Egerből hazavezető úton az új fékek már bekoptak és már nem húzott a futómű túlzottan balra-jobbra. Úgy éreztem, hogy Monty összességében jó benyomást tudott magáról nyújtani dacára annak, hogy a futómű erősen el van állítva így erősen túlkormányzott a kocsi.

Január elejére ígérte Zsolt a cikk megjelentetését, ami sajnos nekünk a vészesen ketyegő óra miatt lehet, hogy már késő lesz ahhoz, hogy támogatókat nyerhessünk meg az ügyünknek. De természetesen egy cikk megírása nem két perc (ez az összecsapott bejegyzés is legalább fél óráig tart, hogy megíródjon) és Karácsonykor az ember nem hülye, hogy dolgozzon.

Búcsúzóul egy kis karácsonyi meglepetést adtam neki. Kb. egy hónapja a kezembe akadt egy 1984-es Matchbox nagykereskedő katalógus, amit gyermekként vágyakozva forgattam, de mostanra már csak a porfogók között hányódott. Amikor megtaláltam elsőként az e-bay-en akartam értékesíteni, de mivel annyira nem ritka és amúgy sem adnának annyit érte, hogy megérje postázni, erről a tervemről letettem. Amikor megbeszéltük az interjút, jutott eszembe, hogy a legjobb helyen talán nála lenne. Jó volt látni a gyermeki örömet felcsillanni a szemében, alig akarta elfogadni. Azt hiszem a legjobb helyre került!

A tervezetthez képest jópár hónapnyi csúszással elkészült az autó. Ennek örömére felfuvaroztam Pestre, hogy még karácsony előtt, Zénó névnapján, felkerüljön hozzánk a drága.

A szerelőnk megkérte, hogy nevét ne szerepeltessük a blogon, mivel nem szeretné, ha ezzel a kocsival asszociálnák a nevét. :-) Nem is csoda, Monty egyik oldalán, a garázs másik felében egy Porsche 356B 1600 kasztni állt frissen fényezve, míg a másik oldalán a Porsche 1600 köbcentis olajhűtéses boxermotorja állt egy állványon. A találkozásukhoz mindenképp el kellett a közöttük órmótlankodó Montego-t távolítani.

Monty futóműve és fékrendszere újjászületett. A teljes fékrendszer (munkahengerek, fékcsövek, első fékbetétek, féktárcsák, valamint a hátsó dobfék és pofák) cserélve lett, az első lengéscsillapító bekerült, elöl a rugó gumibakokkal "megnyúlt" és merevedett, ettől az orra kb. 2 cm-vel feljebb került. Hátulra Golf lengéscsillapító került, ami teljesen megegyezik a Montegoéval, attól az apróságtól eltekintve, hogy a rugótányér 6 cm-vel feljebb található, hogy mégse hintázzon, ha már ilyen magasra került hátra az Audi 80-as erősített (eredetinél 1,5mm-vel vastagabb) rugóját kapta. A háta ettől 6-8 cm-t emelkedett, annélkül, hogy vészesen elkezdjen bólogatni.

A generátor felújításra került, a feszítőgörgőt leszámítva teljesen, szíjak, gumibakok, szilentek és az összes folyadék (hűtő, fék, olaj) cserélve lett. A motort nem bontotta, meg, bár a hengerfej egy kicsit köpi az olajat, ez belátható időn belül nem fog problémát okozni. A vizsgához az összes világítótest meg lett javítva, még rendszámtáblavilágításunk is lett.

Búcsúzóul még a bal oldali elektromos ablakot megcsinálta, mivel alsó végállásban hajlamos volt elakadni. Jobb oldalon továbbra sincs elektromos ablakunk, és a sok szerelgetés közben eltűnt a központi zár is, és az eddig egész precízen záródó ajtó is lóg egy kicsit.

Az út Pestig majdhogynem eseménytelen volt, a motor egyszer egy előzés közben kihagyott, emiatt csak másodszori nekifutásra sikerült megelőznöm egy Borát, eleinte a gázbowden fel-felakadt nagyobb gázadásoknál, de mire lakott területre értem már megjavult, így nem kellett bőgő motorral végighajtanom Budapesten. Ami problémát okoz, az az, hogy a futóműt műszeresen be kell állítani, mivel ehhez nem voltak meg a szükséges műszerei.

Kisebb, de Afrikában fontos probléma, hogy a kocsinak nem működik a kürtje. Ezen sürgősen változtatni kell, mert ott a közlekedés fontos eleme a kürt.

A legutóbbi műsorában Fábry Sándor bejelentette, hogy egy darabig kimarad a show, mivel részt vesz a Budapest-Bamako futamon. A hivatalos bejelentés a következő:

Az Esti Showder sztárja, Fábry Sándor mentőautóval indul a Szaharába. Õ lesz a mentő sofőrje. Az autó a rally végén egy szegény sorsú mauritán kisváros nemcsak első ambuláns kocsija, de egyetlen gépjárműve is lesz. Fábry is  megkapta már a kötelező oltásait és izgatottan várja a január 17-i rajtot. “Mentőautóval a Szaharában. Egy Rejtő Jenő könyv címe is lehetne ez. Utunkat Rejtő emlékének ajánljuk.” - nyilatkozta a showman. A Charity March nevű segélyszervezet és az Afrikai Magyar Egyesület által szervezett akcióban még három másik Mercedes M307-es mentőautót juttatnak el a térségbe önkéntes sofőrök és navigátorok, akik vállalják a nem mindennapi kaland megpróbáltatásait.

Sajnos ez a bejelentés még nem kapott túlzottan nagy médiavisszhangot, pedig igen komolyan tudná népszerűsíteni a futamot. Gondolom várnak egy kicsit, és az Újév után kezdik tolni a propagandát.

Kíváncsi leszek arra, hogy készül-e műsor az útból, vagy ezúttal komolyan gondolja a segítséget a kissé kopottas vezérceleb?

Mindenesetre sokatmondó, hogy Rejtő emlékére tervezi végrehajtani az utat, ő ugyanis soha sem jutott el az Afrikai kontinensre.

Igen gyorsan megérkezett az új CB-nk, a banki átutalás is mostanában érhetett oda. A csomagolás a posta ellen teljesen megvédte az utazástól, de nekem kb. fél óráig tartott, hogy letépjem róla.

Még sajnos nem állt módomban kipróbálni, de külsőre jól néz ki, elég kicsi, jól be fogjuk tudni építeni, van SWR mérő hozzá, tehát akár magunknak is be tudjuk hangolni. Ahogy néztem a hangoláshoz az antenna végén lehet ki-be tologatni egy kis részt.

Mivel Csikós Zsoltnak még úgy ígértem oda a kocsit, hogy nincs szétfúrva a felismerhetetlenségig, a beépítését karácsony utánra tervezem.

Addig megpróbálok szerezni egy stabil 12V-os tápot amivel ki tudom próbálni jól működik-e?

Tesztelés

Előkaptam egy régi PC tápot, mivel az egy viszonylag stabil 12V-ot kell, hogy előállítson.

Bemértem multiméterrel és 10 és 11V között ingadozott. Nos itt három probléma lehet,

1. Rossz a műszer
2. Rossz a táp
3. Mindkettő

Abból kiindulva, hogy a számítógép alaplapja igen finom elektronika, a CB pedig nem kifejezetten, és túlfeszt egy pillanatra sem mértem, úgy döntöttem, hogy jó lesz ez a próbához.

Elsőként azonban meg kellett vizsgálnom a rádiót, mivel zörög a belsejében valami. Sajnos az első alaposabb szemrevételezésnél feltűnt, hogy a ház csavarjai közül hiányzik kettő, az előlap bal oldala pedig mozog. Így abban a biztos tudatban nyitottam ki a szerkezetet, hogy már jártak ott előttem. Kicsit féltem is attól amit találni fogok.

Mindjárt látszott is, hogy a dobozba belenyúltak. Ami zörgött az a hangszóró volt, ami házilag lett kicserélve pár évvel ezelőtt (a készülék 2000 júliusában készült) Az újonnan bekerült hangszóró viszont egy számmal nagyobb lett, így az eredeti szintén hiányzó felfogató csavarokkal nem tudták rögzíteni. Megvizsgáltam, hogy hol kéne átfúrni a lemezt hogy az új hangszórót felfogassam, gondolatban végigfutottam a becsavarozásig tartó lépéseken, majd körbetoltam gumigittel és ezzel lezártam a gondolatmenetet. Más belső sérülést átalakítást nem láttam benne.

A fedelet tartó finom 4-es menetet, PC házcsavarral (pontosabban a CD rögzítőcsavarral, amiből mindig van egy marék a környezetemben) pótoltam és zártam le. Az előlap törött fülének a reparálását most úgy gondoltam kihagyom, mert részint komplex, részint nem érdekel.

Eddig még jó, de mi a helyzet a működésével? Pár sikertelen próbálkozás után felhoztam a pincéből a tetőtérbe, ahol rájöttem a Squelch (zajszűrő) potméter és a scan összefüggésére (ha leszűri az összes zajt, akkor leszűri az adásokat is) és kisvártatva találtam is beszélgetőket.

A mikrofon gombjai működnek, adni ad, de nem akartam beleszólni a taxisok meghitt beszélgetésébe.

Eddig úgy néz ki, hogy ez megéri a pénzét.