Miután felértem Budapestre a felújítás utáni első út után, már nem túl sok időm maradt a kocsi összeszedésére, hiszen már Gödöllő környékén Csikós Zsolttal (kedvenc TotalCar-os és Belsőség-es publicistám) telefonon egyeztettem egy találkozót Monty bemutatására.

Mivel már sötétedés után értem be a városba, és Zsoltnak is Zuglóba kellett érnie minél hamarabb, ráadásul a fotók elkészítéséhez fényre és helyre volt szükség az Aréna Pláza parkolójának egy elhagyott csücskét választottuk a  találkozó helyszínéül.

Monty szerencsére rendesen viselkedett, közel pöccre indult és a repedt kipufogó sem készítette ki a dobhártyánkat.

Zsolt profi módon kezeli a fényképezőgépet, és a létező összes szögből csodálatos portrékat készített a jószágról. Az eredeti prospektusok képeihez képest sokkal szebbek lettek az amúgy össze-vissza foltozott kocsiról. Persze nem hagyta le az alumínium lemezzel megpatkolt hátsó lökhárítót sem, ami valóban elég egzotikusan mutat.

Miután a biztonsági őrök, egyébként kifejezetten kedvesen, felkértek arra, hogy ne fényképezkedjünk engedély nélkül az ojjektum területén, szépen elkészítette a hiányzó képeket. Nagytotálok és a finom kis részletek is le lettek fotózva, nem tudom Zsolt hányat fog felhasználni a cikkhez, de remélem valahonnan hozzá tudok majd jutni a nyers képekhez, mivel esélytelen, hogy én ilyent tudjak csinálni.

A fotózást követően elmentünk egy próbaútra, Zsolt finoman kezelte a kocsit, kicsit sajnálom is, hogy nem lépett neki egy kicsit oda amikor lehetett volna, mivel a motorban rejlő tartalékok így annyira nem mutatták meg magukat. Szerencsére az Egerből hazavezető úton az új fékek már bekoptak és már nem húzott a futómű túlzottan balra-jobbra. Úgy éreztem, hogy Monty összességében jó benyomást tudott magáról nyújtani dacára annak, hogy a futómű erősen el van állítva így erősen túlkormányzott a kocsi.

Január elejére ígérte Zsolt a cikk megjelentetését, ami sajnos nekünk a vészesen ketyegő óra miatt lehet, hogy már késő lesz ahhoz, hogy támogatókat nyerhessünk meg az ügyünknek. De természetesen egy cikk megírása nem két perc (ez az összecsapott bejegyzés is legalább fél óráig tart, hogy megíródjon) és Karácsonykor az ember nem hülye, hogy dolgozzon.

Búcsúzóul egy kis karácsonyi meglepetést adtam neki. Kb. egy hónapja a kezembe akadt egy 1984-es Matchbox nagykereskedő katalógus, amit gyermekként vágyakozva forgattam, de mostanra már csak a porfogók között hányódott. Amikor megtaláltam elsőként az e-bay-en akartam értékesíteni, de mivel annyira nem ritka és amúgy sem adnának annyit érte, hogy megérje postázni, erről a tervemről letettem. Amikor megbeszéltük az interjút, jutott eszembe, hogy a legjobb helyen talán nála lenne. Jó volt látni a gyermeki örömet felcsillanni a szemében, alig akarta elfogadni. Azt hiszem a legjobb helyre került!