Eljött hát a rajt napja. Reggel kiderült, hogy Szalay Gergő mégis ráér eljönni az indulásra. Emiatt mégsem egyedül kísértem el a csapatokat a határig.

Amint kiértem rájöttem, hogy már tegnap el kellett volna intézni a fényképezést, mivel a tömegtől jóformán semmit sem lehetett lefotózni. Miután megvizsgáltam Monty-t ellenőriztem a hűtővíz szintjét és megnéztem magamnak a szomszéd mentőautó utasát Fábry Sándort aki a sajtósokra szívélyesen mosolygott, de az összes érdeklődő kamerája elől behúzódott a kocsi belsejébe körbejártam a helyet.  Első utam az Ózd-Bamako Express kocsija volt, hogy el ne felejtsem átadni nekik a kempinggáz-főzőt, amit kölcsönkértek.  A srácok igen fáradtak voltak, mivel a kocsi szerelésével csak késő este végeztek, utána nekiláttak pakolni. A motorháztető még tele volt csomagokkal aminek helyet kellett találni. Attilával elindultunk olyan járművet keresni, amiben még akad hely. Elsőként megpróbáltunk a szervezők közül megtalálni valakit, de ők már a futam indításával voltak elfoglalva. A hangosbemondóba nem engedték bemondani az információt, tehát nekiláttunk végigjárni a nagyobb járműveket, hátha akad rajtuk hely. A buszosok bajtársilag egymásra mutogattak, hogy a másik még teljesen üres és még utasok is alig vannak. Szerencsére a kamiont még nem zárták le a vámosok, így volt öt percünk, hogy a parkoló egyik végéből a másikba eljuttassuk a dobozokat úgy, hogy a köztünk levő utat a biztonságiak az indulás miatt még le is zárták. Sikerült velük megértetni, hogy az adományokat kell eljuttatnunk, emiatt egy kicsit félrenéztek és átengedtek minket a dobozokkal.

Meglátogattam a Kuzin Team-et, hogy hogyan tudunk együtt menni, de ők az elveszett rajtszámaik pótlása miatt egy hosszabb kitérőt kényszerültek tenni. Mivel az ózdi csapat legutolsóként futott be a túrázók közül, velük abban állapodtunk meg, hogy mivel a Kockaladával és a Ruti-Luki teammel együtt 80-90-el döcögünk le az M7-en majd utolérnek.

Alighogy felraktuk a kamiont felcsendültek az állami himnuszok és elindult Szabó Gál András a 00-ás felvezető autóval, majd érkezési sorrendben sorban utána a versenyzők. Mivel korán beálltam tegnap a túrázók között viszonylag az elején indultam, a Trabanttal érkező versenyzők azonban nem voltak ilyen szerencsések. Mivel késő este érkeztek meg, az utolsó sorba álltak fel. Emiatt a képen a kocsi tetején trombitával ücsörgő uriember igen felháborodott vitát próbált angolul folytatni a biztonságiakkal akik nem beszéltek éppen angolul.

Azzal próbáltak előrébb jutni, hogy mivel a kocsijuk olyan lassú és gyenge, jóval korábban el kell indulniuk, hogy még ma eljussanak a célba. Természetesen értetlenkedéssel találkoztak, mivel ez a szabály.

A rajt zökkenőmentesen lezajlott. A többiekkel együtt az M7-es felé vettük az irányt. Rutinos pestiként egy kis rövidítést eszközöltünk az úton, így utolérve az Opeles csajokat, akikkel vidáman integettünk egymásnak. Az M7-es OMV kútig együtt mentünk, de utána sajnos elvesztettük egymást. Sajnos az út későbbi részén sem értek utól minket, így nem tudtunk rendesen elbúcsúzni. Jó utat lányok!

A Transporter és a Lada mögé beállva kisvártatva "utolértük" az út mellett veszteglő 122-es Team Bogártuning autóját, aminek hengerfeje elszállt és már a trélert várta. Az autót egy kicsit odábbtoltuk, nehogy valaki eltrafálja hátulról. Remélem mostanra már ők is újra el tudtak indulni!

Az út innen eseménytelen volt, a mindenhol ünneplő,  integető és  fényképező emberekkel. A versenyzők nagy része gyorsan elhúzott mellettünk, majd a túra kategóriában induló jobb autók is elszáguldottak mellettünk. Áttértünk a 8-as útra és zavartalanul haladtunk a határ felé.

Sajnos a tegnapi CB szerelés nem sikerült túl jól, illetve az antenna nem bizonyult kellően erősen az adások vételére. Jövőre jobb antennát és egy erősítőt is be kell szerezni, hogy a kommunikáció ne szakadhasson meg.

A 8-as úton kicsit később találkoztunk az út mellett álló Hyundai kisbusszal, mivel nem siettünk megnéztük mi a gond. Szerencsére Buza Sándoréknak semmi különösebb gondjuk nem volt azt leszámítva, hogy az egyik szponzormatricájuk levállt és azt szigetelőszalaggal rögzítették. Kaptunk tőlük egy kis sütit, meg egy rúd diós bejglit, ami jól jött a visszaútra. Reméljük nekik ez lesz a legkomolyabb problémájuk a futamon!

Körmend előtt pár kilométerrel visszafordultunk, mivel elérte a benzintank képzeletbeli mutatója (van szintjelző, de kicsit torzítja a valóságot) a tank felét. Innentől kezdve a szembejövőket próbáltuk megtéveszteni azzal, hogy szembe megyünk velük és integetünk. Remélem senki nem gondolta miattunk, hogy már eltévedt. :)