Ma sikerült szakadozó műholdas telefonon beszélnem az Ózd-Bamako Expressből Borbás Péterrel. Jó hallani, hogy mindhárman megvannak és vidáman haladnak Bamako felé.

A mai táv Nouakchott és Kiffa közötti 600 km nem a leghosszabb, de talán az egyik legkimerítőbb és a technikát leginkább igénybe vevő része a túrának. Ma még azok a versenyzők akik a túra útvonalon mentek is megszenvedtek a tereppel. A mai versenyszakasz is kegyetlen volt, mindenki alaposan ki is fáradt benne, talán ezért is van, hogy ilyen kevesen jelentkeztek. Ma ismét együtt táborozik a túra és a versenymezőny, így jókora bulira lehet ma számítani  a katonákkal körülvett táborban.

Ma a sivatagi táj fokozatosan átadta a helyét a szavannának. Egyre nagyobb az állatállomány, amit abból lehet megállapítani, hogy az út széle tele van szamár, tehén, teve tetemekkel, amik oszlási bűze még a gyorsan haladó kocsikban is borzasztó. Kicsit kiábrándító , hogy minden település bűzlik, úszik a szemétben és ellepik a legyek. A szegénység szívbe markoló, a települések egy részén áram sincs, de többnyire a vízellátást is csak poshadt kutakból tudják megoldani. A katonai jelenlét is nyomasztó, esetenként akár 1km -re egymástól is belefutottak ellenőrzőposztokba, szerencsére a szervezők ezt jól megoldották így könnyen áthaladtak az autók.

A mai út egyik legkomolyabb szakasza egy fennsíkra feljutás volt. Hosszú kanyargós út után, a félsivatagos, homokos táj fölött eléjük tárult a végtelen szavanna.

A csapatok között komoly összetartás alakult ki, az indulásnál is meglévő Ózd-Bamako Express és Kuzin Team gyakran együtt vizsgálja át a járműveket, szerencsére eddig komoly beavatkozási igény nélkül. De ehhez a csoporthoz gyakran csatlakozik a Vörös Csepel, a Hummer és a MAN kamion és a 333-as motoros is.

Péter beszámolt arról, hogy a 333-as motoros sikeresen beérte őket és a tegnapi napon már kicsit kipihente magát. Az 50-es csapat váltója elromlott, a legutóbbi állapot szerint egy helyi szakember egy másik váltó szerkezetét próbálja beépíteni a váltóházba.