Délután sikerült beszélnem Borbás Péterrel az ózdi csapatból. Eddig 6100 km-t tettek meg az útból és a jelenlegi számításaik alapján még 2250 km van hátra a célig.

Beszámolójuk szerint a tegnapi nap legkomolyabb kihívása nem az út, nem a táborhely megtalállása, hanem a bejárat megtalálása volt. Másfél órát keringtek az itinerben megadott hely GPS koordinátája körül, látták a már letáborozott csapatokat, de a bejáratra nem sikerült rálelniük. Ezt problémát a 228-as csapat oldotta meg, akik meghallották a rádiós segélykérést és kimentek és besegítették őket a táborhelyre. Mivel a keringés után a Kuzin csapat is odaért a táborhoz, őket már nem kellett bevezetni. Sátort vertek, jól vizsgázott a kocsiban az ágy is. Az itthonról vittekből esznek. Mindenki egészséges és a csapatok között sem volt senkinek különösebb problémája.

A srácok jót pihentek éjszaka, így lemaradtak a Kuzinék másnap reggeli indulásáról. A tábor mellett levő mocsaras részen elásta magát a G'Roby Unimog Team (278) és egy MAN (291) (őket Leesbian néven találtam meg, de az a kiírás szerint egy Suzuki SJ410, tehát a szám nem biztos) ) is. Többen megálltak segíteni az elakadt járműveknek, a teljesség igénye nélkül Jáner Team (248), Fertő Team (235), Vörös Csepel.  Ennél a feladatnál már érezhető volt az összetartás amit eddig nem igen volt alkalmuk megtapasztalni. Igaz így is többen köszönés nélkül hajtottak el a megakadt kocsikkal küszködők mellett.

Beszélgetésünk előtt nem sokkal hagyták maguk mögött a Ráktérítőt, ami mellett megálltak és a konvoj fényképezkedett egyet. Jelenleg a Csepel (227) a Fertő Team Hummerje (235) és a kihúzott MAN-nal haladtak közösen a határ felé.

A nap közben egy arab uriember átadott nekik két magyar útlevelet, ami elvileg a Redworks csapat tulajdonát képezte. Azóta izzanak a vonalak és az itthoni szervezőkkel közösen igyekeztünk a tulajdonosokat értesíteni és az útleveleket valahogy visszajuttatni.