Mivel már csupán alig több, mint egy hónap van hátra az indulásig egyre gyakrabban próbálom összeszedni, hogy áll a felkészülésünk. A jelenlegi állapotban viszont egyre több dolog ad okot aggodalomra.

Az autónk műszakilag fel lett készítve és még a karácsonyi szünet előtt sikerült bejelenteni vizsgára. Tehát a jövő héten a kocsit fel tudom hozni  Pestre.  Ezen kívül elkészültek a vízumaink is. Gyakorlatilag ez a két dolog ami megvan az induláshoz.

Az autóhoz

• nincs fényezésünk, a kocsi tiszta folt.

A kommunikációhoz

• nincs CB-nk,
• nincs műholdas telefonunk.

A navigációhoz

• nincs iGo-nk Európára,
• nincs Garminunk Afrikára,
• egyáltalában nincs működő GPS-ünk.

A tervezett on-line közvetítéshez

• nincs internetünk,
• nincs kameránk,
• nincs összerakott szoftverünk.

Az úthoz

• nincs szállásunk foglalva,
• nincs szponzorunk az utiköltségre,
• nincs biztosított visszautunk, se repülőn, se autón.

Ami a legszomorúbb

• nincs adományunk amit vinni szeretnénk.

Itt vannak előttünk az ünnepek, ami miatt az egész ország két hétig be lesz zárva, utána pedig már minden késő lesz.

Ráadásul Zénót másfél hete naponta legalább kétszer hívom, de egyszer sem sikerült vele beszélnem, és egyszer se hívott vissza.