Budapest-Bamako 2010

Austinnal Bamakoba
Blog
Rólunk
Adományok
Kivánságlista
Szponzorok
Segítőink

Hummerek Afrikában

 2009.01.23. 09:06

Ma jelent meg cikk az Index Totalcar rovatán a cseh Hummer Racing csapatról. Úgy éreztem, a záró mondatokból, hogy Zirig Árpádnak sem lopta be magát a szívébe a csapat kedvenc járműve.

Mi kipróbáltuk, lefotóztuk és körbejártuk – Afrikába mégsem ilyennel indulnánk. Sőt, Kőbányára sem.

A kocsik fogyasztása terepen 20-30 liter, tehát egy kanna benzinnel legfeljebb 100km-t tudnak megtenni. A csapat lassan szembesül azzal a problémával, hogy a benzinellátottság Afrikának ezen a részén igen gyér és van úgy, hogy 600km-t is meg kell tenni a kutak között. Remélem a szervízkamion visz magával annyi tartalék üzemanyagot, hogy ezek a monstrumok ne szikkandjanak ki a sivatag közepén!

Szt Amás jelentése szerint

A hat Hummer teljes legénysége jelenleg erős pingvinezésben van (desőt, a Brian élete klasszikus "tapsoljunk" jelenetének hangadója lebeg szemeim előtt), ugyanis Afrika egy olyan ország, ahol szinte csak dieselt lehet kapni, a klasszikus benyát aranyárban adják. Már ha van egyáltalán. És mivel megy a Humi? Na, mivel megy a Humi? Igen, Mr. Spigott! Benyával. Hát, ezt nem kicsit, nagyon.

A fotógalériájukban már látható a tegnapi szakaszról is pár jól sikerült kép.

A fórumon az alábbi élménybeszámolót tették közzé:

 

 HUMMER Racing Team - A verseny első négy napja

7x H2, 4500 km, 7825 liter benzin, összesen 8 óra alvás személyenként, 16 fáradt, de nem megtört harcos! Így lehetne röviden összefoglalni csapatunk első négy napját a 2009-es Budapest-Bamakon!

Most fizetjük a kezdőpénzt, de nem számít. Sőt! Élvezzük reggeltől estig és általában estétől reggelig is mivel nem nagyon alszunk, de ha mégis megengedhetjük magunknak ezt a luxust, hamarabb mint hajnali fél három előtt nem kezdjük el és max reggel hatig gyakoroljuk.
Az eleje kiváló volt. Az elsö nap a legtöbb feladat Veszprém környékén volt és még aznap (este, éjjel) az egész konvoj Szlovénián keresztül Olaszországba tartott. A feladatok nagy részét teljesítettük, így hajnal három körül elégedetten mentünk aludni. František Jakeš a megosztott harmadik helyen állt, és a többiek is az első tízben voltak. A verseny elejére nem is kívánhattunk volna jobbat. Ezenkívül ismerkedtünk a verseny rendszerével, mivel szinte kivétel nélkül GPS koordináták szerint van a navigáció, amelyeket vagy tudunk, vagy valamilyen feladat megoldásával szerzünk meg. Mindemellett ügyelünk, hogy a konvoj együtt legyen, de mégse veszítsen sok időt.

A vasárnapi startot Bresciaból hét körül ejtettük meg, rögtön a reggeli eligazítás után. Ők értesítettek minket az Alpokban várható hóproblémákról. A feladatokat nagy kedvvel teljesítettük egészen addig, amíg el nem érkeztünk a francia határra, ahol az út le volt zárva, így kerülőúton folytattuk utunkat Montpellier felé. Itt éjszakáztunk. Bár korán keltünk, így sem értük el az esti kompot, ami a reggeli rajttól 1200 km-re volt. 
A feladatok megoldása közben világossá vált, hogy a kompot Almeriaból Nadorba nem fogjuk elérni. Ezért a hosszú és fárasztó út mellett döntöttünk Algecierasba. Egész éjjel mentünk, így is reggel fél hétre értünk a kikötőbe. Gibraltarból fél nyolckol indultunk az új kalandok felé. 
Így egy órát pihenhettünk a kompon. Úgy döntöttünk, hogy átkelünk az Atlaszon egy főútnak kinéző úton a Ceuta, Meknes, Er Rachidia, Merzouga útvonalon. Jó döntésnek tűnt, mivel félúttól újból oldhattuk volna a feladatokat, hogy pár pontot gyűjtsünk. De az Atlasz ellenünk volt. A folyamatos havazás és a hóvihar miatt a helyi rendörség lezárta az utakat. És elkezdődött a harc. Mikor már végre este tízkor egy szűk hegyi úton félméteres hóban törtünk utat magunknak, ezzel kikerülve a rendőri útlezárásokat, azt hittük nyert ügyünk van. Megszámlálhatatlan helyi kocsit húztunk ki a hótorlaszokból. A téligumi itt senkinek nem mond semmit, így biztosítva volt számunkra a szórakozás. Éjfél körül az Atlasz lábánál egy felborult teherautó sofőrjének talpra állítani felborult járgányát. Valószinűleg máig sem érti, honnan került elő az éjszakából egy rakás Hummer, akik miután dolgukat végezték, ugyanolyan gyorsan el is tűntek, tova az éjszakába. Hogy mi történt addig és mi történt még utánna, abból regényt lehetne érni, de a lényeg, hogy hajnali négyre beértünk a bivakba Erfoud alá. Fáradtan mint a kutya, ledőltünk egész két órára. 
A tegnapi nap az előző napokra hasonlított hosszban és nehézségben is. Az előírt 450 km nagyon nehéz terepen haladt. Homok, tevefű, sár a vádiban, sziklák és a hideg annyira megszínesítették a napunkat, hogy most hajnal kettőkor már nincs erőm többet írni. Talán még annyit, hogy az autók kiválóan működnek, csak egyen kellet egy kereket cserélni, mert egy folyóátkelésnél szétvágta a szegélykövön. Egész nap gyűjtögettük a pontokat, így reméljük, hogy újból versenybe szállhatunk az előkelőbb helyezésekért. Fél kettőkor értünk Foum Zgidbe, reggel Assaba majd Smaraba indulunk. 
Összetettben a 15. helyen vagyunk, tegnap dűnéken jártunk picit, meg belefutottunk egy homokviharba is. Tuareghotelben aludtunk, még fürödtünk is.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://austin.blog.hu/api/trackback/id/tr84897104

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.