Budapest-Bamako 2010

Austinnal Bamakoba
Blog
Rólunk
Adományok
Kivánságlista
Szponzorok
Segítőink

Nem adom fel!

 2009.01.11. 00:28

Ma volt az utolsó indulás előtti eligazitás a Lurdy Házban. A csapatok körülbelül csak a fele képviseltette magát. Én csak azért mentem el, hogy azokkal a csapatokkal találkozhassak akikkel a felkészülés során volt alkalmam kommunikálni és segítettek nekünk az összes lehetséges módon.

Elsőként a 2-es rajtszámú Kuzinnal, Szabival futottam össze, akivel az est hátralévő részében sokat beszélgettünk. Rögtön felcsörgette egy barátját, hátha átvenné a kocsit és a nevezést. Sajnos ez úgy tűnik nem jött össze, de a srác még gondolkozik egy kicsit.

Az eligazítás során nem hangzott el túl sok új információ, leginkább az itinerben is foglaltak nyomatékosítása volt a cél, közbeiktatva a Külügyminisztérium konzuli osztályának az érintett országokról szóló aktuális helyzetértékelését. Persze ez alapvetően a kérdések felvezetésére szolgált. Az első kérdéseket gyorsan és részletesen válaszolták meg, de a vége felé a válasz már csak az "Olvasd el az itinert!" volt. Közben azonban elhangzott egy kérdés, hogy nincs-e valaki, aki tud olyan valakivel társulni aki csapat nélkül maradt. Rögtön jelentkeztem, hogy erről beszélhetünk.

Az eligazitás után beszélgettem egy ismerőssel, aki a versenyben indul. Majd utánafutottam az Ózdi csapatnak, akiknek bemutattam Szabit. Mindketten kocsival tervezik a visszautat és elég jól megtalálták a közös hangot. Mindannyian bíztattak, hogy nehogy kihagyjam már a futamot!

Visszamentem beszélgetni a csapat nélkül maradt emberrel, akiről kiderült, hogy Rigó Attilának hívják, győri, veterán Bamakos és egy teljesen  felkészített hosszított 1984-es Styer Puch boldog tulajdonosa. Úgy gondolta, hogy az útiköltséget felesben álljuk és ő is sátorozással gondolja megoldani a szállást, ami elég jól hangzik. Abban maradtunk, hogy pár napon belül megkeresem, hogy mi a döntés. Ő vissza is a kocsival akar jönni és szívesen csatlakozna más csapatokhoz.

A BB egyik szervezőjének javaslatára az autót a fórumon meghirdettem, hátha valakinek még fel lehet kelteni az érdeklődését.

A családom itthon nem túl nagy lelkesedéssel fogadta az ötletet és még nekem is kell egyet aludni a dologra, hiszen egy jelenleg teljesen ismeretlennel nekiindulni a messzeségnek jár némi kockázattal.

Ma reggel átbeszéltem a helyzetet kedvesemmel, Alexszel.  Abban maradtunk, hogy

  • részvétel két futamon nem fér bele a családi költségvetésünkbe,
  • Ő is szeretne eljönni velem, de ez az idei évben nem volt lehetséges
  • a futamra nem sikerült megfelelően felkészülnöm,
  • a lehetséges csapattársat és a kocsit egyáltalán nem volt időm megismernem,
  • pont a fő célunkat az adományok gyűjtését sem sikerült összehozni. 

Mindezek fényében Attilának kénytelen vagyok negatív választ adni, bármennyire is csábító a kedvenc terepjáróm teljes profi felszereléssel. :-( Ha valaki szeretne vele utazni akkor keressen meg engem az elérhetőségéért!

A bejegyzés trackback címe:

https://austin.blog.hu/api/trackback/id/tr38870183

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.